15 - 16. fejezet

Tizenötödik fejezet

Evie

Fordította: Shyra

Az áramvonalas Mercedes gumiabroncsai csikorogtak, ahogy Ezra rákanyarodott egy mocskos New York-i utcára. Dave lihegve csúszkál a hátsó ülésen. Ezrára pillantottam. A testtartása merev. A kézfeje elfehéredett, olyan szorosan markolta a kormányt. Nem szeretem, amikor dühös, mert ilyenkor az ördögre emlékeztet engem. Az ajtónak szorítom a hátam, próbálva a lehető legnagyobb távolságot tartani kettőnk között.

A riasztó pityeg. Rám villan a szeme és felnyög. Az egyik kezével kormányoz, a másikkal átnyúl előttem, és visszanyom az ülésbe, mielőtt bekapcsolja a biztonsági övem.

– Ez a szar idegesít – mondja, és a sípolás elhallgat.

Nagyot nyelve félrenézek róla. Megijeszt, és ezt nem szeretem. Zachariah óta senkinek nem hagytam, hogy megijesszen. Ezra éles arcvonásai, a viselkedése, természetes brit akcentusa; annyira nemes, de ugyanakkor brutális.

Eléggé megtévesztő, csakhogy a leghalálosabb dolgok vannak általában a legcsinosabban csomagolva. Egy pillanattal tovább bámulom. A legbrutálisabb módon gyönyörű. És már értem, hogy azért mondják, hogy a szépség bűn, mert vétkezésre csábít.

Eléri, hogy mocskos ágyon piszkos lepedőre akarjak feküdni, és hagyni neki, hogy széttegye a lábaim. Azt akarom, hogy rettenetes és csúnya dolgokat műveljen velem. Miatta akarok az a vöröshajú lenni, és az ablak előtt szívnám vissza a számba farkát, hogy mindenki arra vágyjon, ami az enyém.

Egy nagyobb bukkanón hajtunk át, ahogy a Manhattan hídra kanyarodunk. Ezra állkapcsa megfeszül, karjai kiegyenesednek. Csendben utazunk, és amikor az utcámhoz érünk, rosszul érzem magam. Tudja hol lakom.

– Honnan tudod hol lakom? – kérdezem.

Egy ujjával dobol a kormánykeréken, szemei az útra szegeződnek. – Követtelek első alkalommal.

A gondolat, hogy követett, romantikusnak tűnik, és a rossz érzés a gyomromban megszűnik. Ez hízelgő. Ő több annál, mint amennyit beismersz, Evelyn.

A kocsi megáll az út szélén, és leállítja a motort. Őt bámulom, miközben kiszállok a kocsiból.

– Köszönöm – mondom, majd becsukom az ajtót és a lépcső felé indulok.

Hallom, hogy a kocsi ajtaja becsukódik, majd Dave mancsainak csattogását a járdán. Közvetlenül mögöttem van. Megfordulok, mire belém sétálnak. Ezra kikapja a kulcsokat a kezemből, elém vág, kinyitja az ajtót és jelez, hogy menjek be. Dave kacsázik be a bejáraton és eltűnik. A pánik körbefon. Nem bízom Ezrában, veszélyes, és minden ember tudja, hogy az ilyen dolgok, mint ez, hogy szoktak végződni. Engedni fogom, hogy bejöjjön a lakásomba, és meg fog ölni, majd a testemet a Hudson folyóba dobja, mert ez az, amit én is tennék. Remegek a gondolattól, hogy hogyan ölne meg engem. Sosem gondoltam arra, hogy milyen lehet a halál, de most azon tűnődöm, vajon fáj-e.

– Menj, Evie – mondja parancsoló hangon.

Az ajtómhoz megy, én pedig megállok. Ma éjjel nem fogok a Hudsonban kikötni.

– Most már elmehetsz – mondom, miközben kiveszem a kulcsom a kezéből. Megfélemlít, de valahogy vágyom is őrá. Nem ez volt tervezve.

– Nem.

Összeszorítom a fogam, a harag hullámzik bennem.– Nem akarom, hogy itt legyél, Ezra.

– Nem érdekel, hogy mit akarsz – mondja nyugodtan, tudatosítva bennem, hogy amit én akarok lényegtelen.

Rám bámul, hatalmas felsőteste fölém tornyosul, és csak arra tudok gondolni, hogy olyan, mint egy ördög, aki egy angyal fölé magasodik, egy angyal, aki én vagyok, ő pedig maga az ördög. Egyre nő a feszültség köztünk, és egyre inkább tudatosul bennem, hogy a teste csak pár centire van az enyémtől. A veszély úgy lengi körbe, mint holmi ártalmatlan szellő, melynek meg kellene ijesztenie, mert tudom, hogy bántani akar engem, de szeretem, amikor megteszi… Tekintete az ajkamra esik, mire szaggatottan veszem a levegőt. Egy pillanat múlva a falhoz lök, arra kényszerítve a tüdőm, hogy levegővel teljen meg. Az ajkai lecsapnak az enyémre, csókunk átváltozik dühös ajkak és nyelvek csatájává. A szívem kalapál, érzem a torkomban, ahogy levegőért küzdve elszakítom a szám az övétől.

Meg akarom ütni, mert elérte, hogy vágyjam a mocskos szájára az ajkaimon. Érzem, ahogy az orrcimpáim kitágulnak. Érezni akarom újra a száját, és ha a pokolba is jutok érte, nem érdekel. Megcsókolom, ökölbe szorított kézzel megragadom a pólóját. Hozzápréselem magam, a testem forró, mert a pokol lángjai a lelkemet nyalogatják. Ő bűnös, én pedig a bűn vagyok, és mindez a Sátán munkája. Ezra szája a nyakamra vándorol, majd le végig a torkomra, a legbűnösebb nyomot hagyva a bőrömön. Felnyögök, ahogy megérzem a testét az enyémen, nyögök, mint egy büdös kis szajha.

– Ajtó – morogja.

Megfordulok, és a kulccsal ügyetlenkedem. Mellkasa a hátamnak nyomódik, egyenletes légzését érzem a nyakamon. Én nem tudok lélegezni. Nem tudok gondolkodni. A zár kattan, és belököm az ajtót. Ahogy kinyílik, a kutya berohan és lefekszik a kandalló mellé. Átlépve az ajtóküszöbön Ezra a csípőmnél fogva a falhoz szorít, miközben lábával berúgja az ajtót. Annyira szorosan simul hozzám. Nem bírom ki, hogy ne érintsem meg és ne érezzem izmainak minden egyes négyzetcentijét. Kezével a hajamat húzza. Nem kellene élveznem. Mocskosnak, rossznak és ócskának kellene lennie.

Meleg ajkai a nyakamra vándorolnak, majd harap és horzsolja a bőröm, fájdalmat okozva, de ez így helyes, mert megbüntet ezzel, hogy így akarom őt, amikor nem kellene. Állítsd le, Evelyn. De nem tudom, mert már elbuktam, és nincs megállás, míg teljesen meg nem semmisülök. És ez elkerülhetetlen.

Ezra elszakítja száját rólam, nehezen lélegzik, miközben arca alig néhány centire van az enyémtől.

– Így foglak megdugni, kis gyilkos – morogja mélyen.

Kezek, szájak, és nyelvek. Áthúzza a ruhám a fejem fölött, mielőtt felkap és lefektet a padlóra. Kezei szinte összezúzzák a csípőmet, ahogy szájával lecsap a hasamra. Úgy nyögök, mint egy kis kurva, a testem vonaglik alatta, annak ellenére, hogy próbálok ellenállni neki. De tetszik. Akarom. És nem kellene… de megteszem. Megteszem, kurvára megteszem. Ujjai megragadják a combjaim belső részét, és erőszakosan szétválasztja azokat, nyelvét végighúzza rajtam, csak nyöszörögni tudok.

– Bassza meg, olyan az ízed, mint a mennyországnak – morogja, bár nem is, sziszegi. Evelyn, mocskos és erkölcstelen vagy. De Ezra azt mondja, hogy olyan az ízem, mint a mennyországnak. Összehasonlít a mennyországgal, és áhítat van a hangjában.

Tekintetünk összefonódik, aztán nyelvével belém hatol. A szeme elsötétül, egészen vad lesz, én pedig teljesen szétesem. Forró vagyok, és nem akarom, hogy ez valaha is véget érjen. Ilyennek kellene lennie a szexnek? Mintha valami olyan lennék, amit dicsőíteni kell, mint egy életben tartó forrást, amiből minden kibaszott nap ihat? Ez valóban bűn? Mert ez gyönyörű, és el akarok égni benne, ha az. Ez bűn, a bűn pedig a pokolba vezet, és teljesen rendben vagyok ezzel, mivel e pillanatban a purgatórium tüzében táncolnék legszívesebben. Az érzéstől, hogy akarnak és vágynak rám, magával az ördöggel is piruetteznék. Letépem Ezra pólóját és végignézek csupasz felsőtestén. A felsőteste akár egy festmény a Vatikánban, igaz és dicsőséges. Hogy lehet ez bűnös, amikor olyan szentségesnek tűnik? Csak azt akarom, hogy meztelen legyen. Az a vöröshajú akarok lenni. Feslett ribanc akarok lenni, akinek kell egy szégyentelen mocskos férfi, aki kikefél belőle minden rosszat, így tehát leveszem a farmerjét. Lehúzom a bokszerjét, felülök és lekényszerítem a hátára, miközben a farkát a számba veszem. A nyelvem végighúzom az erein az egész farka hosszán, mire újra meghúzza a hajam, és ez miért olyan átkozottul jó érzés?

– Bassza meg, Evie. A szád – nyögi, csípőjét az arcomba tolja. A farka mélyebbre csúszik a számba, a hegye egészen a garatomig ér. – Tudtam, hogy ezeket az ajkakat a farkamnak szánták – mondja összeszorított fogakkal. És igen, így volt. Azok az ajkak… az én ajkaim az ő farkára születtek, biztos vagyok benne, és hogyan kellene megölnöm a férfit, akinek a farka nekem teremtett?

Minden, amit akarok, hogy a számban lévő farka bennem legyen. Kezem a vállára helyezem, és meztelen, forró testemmel ráfekszem igaz testére. Annyira helyénvalónak tűnik, ahogy a bőre az enyémmel érintkezik.

– Bűnbe viszel, Ezra – suttogom.

Puncim hozzáillesztem, és amikor érzem, hogy a pokol tüze elárasztja létezésem minden egyes hüvelykét, szája kegyetlen csókban csap le rám, fogaival vért fakasztva az alsó ajkamba mar. Vér, majd megkóstolom magam, és igaza van, tényleg olyan az ízem, mint a mennynek. Lehet, hogy az évek alatt hazugságban éltem, mert az ördögnek nem lehet olyan íze, mint a mennyországnak; az lehetetlen. Ki akarom mondani a nevét, mert szeretem a hangzását, ahogy az ajkaimról felszáll. – Ezra – nyögöm, és nyögve még jobban hangzik, mint ahogy elképzeltem.

Megragadja a csípőmet és egy állatias morgással megfordít. A hátamra fekszik, egy kézzel a fejem fölé szorítja mindkét csuklóm, miközben lenyomva tart engem. Megpróbálom kiszabadítani a kezeim, de ő még erősebben szorítja, szinte leállítva a vérkeringést bennük. Keményebben feszül nekem, amiben élvezetet lelek. Felnyögök, próbálom visszatartani a sikítást, mert azt akarom, hogy megbasszon, és nem kellene így vonaglanom a padlómon, de mégis ez történik. Csak akkor engedi el a csuklóm, amikor a csípőmnél fogva a levegőbe emeli a seggem.

– Nem baszol meg, Evie. Én baszlak téged. – Arcom a hideg padlónak nyomódik, miközben a lapockámra tesz a kezét és lenyomva tart. – És keményen baszok – suttogja, mielőtt visszahúzódik, majd újra belém csapódik.

Ajkamba harapva torkomat csendes sikoly hagyja el. A bőre forró és sima; a teste tökéletes a combjaim között, mégis annyira rossz és mocskos és bűnös, hogy meg kellene ölnöm miatta. El kellene vágnom a torkát, de nem tudom, mert az ajkaim az ő farkára teremtettek. Olyan az ízed, mint a mennyországnak, Evie. És hogyan ölhetnék meg valakit, aki a szentek tiszteletben tartásával a mennyországhoz hasonlít? Most nem tudok ezen gondolkodni, mert oly keményen nyomul belém, mégis gyengéden, ha ennek egyáltalán van értelme. A keze arra kényszerít, hogy megbasszon, arra, hogy érezzem őt, hogy behódoljak neki, mint a vöröshajú. Akar engem, én akarom őt, és… fuldoklom a gondolataimban, mert ez annyira átkozottul jó érzés.

Ujjai olyan erővel nyomódnak a csípőmbe, hogy fájdalmat okoz vele. A fülemhez hajol és a fülcimpámba harap, miközben hátrahúzódik és elengedi a vállam. Ujjai a csípőmbe marnak, és erővel húzza hátra, hogy szembe menjek a könyörtelen lökéseivel. Végighúzza az ujját a gerincemen, át a seggemen, egészen addig a pontig, ami azt üvölti, hogy mocskos, bűnös, helytelen. És zihálok.

– Talán ezzel kellene kezdenem? Dugtak már valaha seggbe, Evie? – előrehajol, míg meztelen felsőteste a hátamhoz nem nyomódik, szája a fülemhez ér. – Ha a puncid ennyire finom, csak elképzelni tudom, mennyire édes lehet – légvétele egy mély nyögés – a szűz segged.

Egy szót se tudok szólni. Próbálok, de fuldoklom. Megrázom a fejem, mert most már tényleg érzem, ahogy a pokol lángjai felemésztenek, és addig nyaldosnak a lángok, míg csak hamu maradok. Behunyom a szemem és az ajkamba harapok. Aztán az ujjbegyet végighúzza azon a ponton, és nem tudok megálljt parancsolni az agyamnak. Ez az érintés és az abból fakadó érzés egy olyan sötét helyre röpít, amelytől próbálom távol tartani magam.

– Ne sikíts. Kibaszottul ne is sírj, Evelyn – sziszegi Zachariah, ahogy leszorít és vastag alkarját a torkomhoz nyomja. – Puszta kézzel megfojtalak, aztán kötelet tekerek a nyakad köré és felakasztalak a szekrénybe. Mindenkinek elmondom, hogy úgy ölted meg magad, mint az anyád, mert a benned lévő démonokat nem bírtad elhallgattatni.

Belém vágódik, a fájdalom, mint rozsdás karmok marnak belém, egész belső valómra átterjed. – Mocskos. Erkölcstelen. –morogja, ahogy belém erőszakolja magát újra és újra, a könnyeim szabadon áramlanak.

– Kérlek, Zachariah. Hagyd abba – könyörgöm a könnyeimen át.

– Nem tudom abbahagyni, Evelyn. Meg kell büntesselek, amiért ráveszel, hogy olyan rohadtul akarjalak. Tudod, hogy ez bűn. Szex. Bűnbe viszel, és ezért fájdalmat kell neked okozzak, hogy ne akarj újra kísértésbe vinni. Fájdalommal kell megtisztítanom téged a gonosztól. – Karmolom, megpróbálom eltolni magamtól, de annyira gyenge vagyok, hogy kár a fáradtságért.

Ezra nevet, kirángatva ezzel a pokolba és visszavisz a saját mennyországába. A csuklója köré csavarja a hajam, és felhúz, hogy a kezemre támaszkodjak.

– Olyan kibaszottul ártatlan.

A hátam meghajol, és még mélyebbre hatol bennem, elérve egy pontot, amit még azelőtt soha senki, és ezáltal visszatérek a helyre, ahol minden gyönyörű és boldog, mert ez a mámor. A bizsergés szétterjed a testemben, attól, hogy bálványnak érzem magam a kezei között. Remegnek a karjaim, ahogy próbálom megtartani a súlyom, és attól is, hogy egyre jobban elveszítem az önkontrollt ennek a férfinak az érintésétől.

– Ártatlan, Evie – suttogja, arcom a hideg padlóhoz ér, mert már nem bírom tovább tartani magam, de tovább dug. Sikítok és káromkodok, összerándulok körülötte, mert túl helyesnek, túl nyersnek, túl valódinak érzem, és ha nem hagyja abba, el fogok élv…

– Bassza meg – nyögöm. A padlóra csapok, mintha feladnám, de csak nevet, azzal a mély nevetéssel, ami az ördögére emlékeztet engem. Az utórengései annak, amit velem tett, hogy megtörje a testem, és tudom, hogy már az övé vagyok, és ő az enyém, és nem vagyok képes megölni őt, mert ő jelenti a feloldozást számomra, itt és most ő a megmentőm.

Folyamatosan pumpál, míg egy mély morgással meg nem merevedik mögöttem. Minden megáll, csak a légvételünk hallom, ami majdnem olyan, mint az óceán hullámai, amikor dühöngő viharban a parthoz csapódnak. A hátamra rogyik. Érzem, ahogy ajkai megérintik a nyakam, majd elhúzódik tőlem. Hirtelen hideget érzek a teste érintése nélkül, és ezzel a hidegséggel a szégyen is előtör. Az a feslett ribanc voltam, annak ellenére, hogy nem az ablaknál baszott meg, de nem kellett volna. Hagytam, hogy megdugjon, mert én is akartam. Nem eszköz volt a halálához. Nagyon is életben van, nekem pedig nagyon végem van. Ez bűn volt, tiszta és egyszerű.

Mellette fekszem a padlón, csendben megbocsátásért imádkozva, de tudom, hogy egy olyan nyomorult valakinek az imái, mint én, nem érik el még a mennyország peremét se. Sosem érik el.

 

Tizenhatodik fejezet

Ezra

Fordította: Shyra

Leomlok az ágyra, a mellkasom hullámzik és úszok az izzadtságban. Úgy érzem magam, mint egy kibaszott tizenhat éves, aki több hónapja felgyűlt frusztrációját adja ki magából. Nem tudok betelni vele. Mindent elvesz, amit adok neki és még többet kér. Nincsenek határai, nincsen töréspontja, és ettől csak még keményebben akarom dugni. Őszintén szólva, biztos vagyok benne, hogy ez egyikőnk halálával fog végződni.

Oldalra fordítom a fejem és rápillantok. Fekete haja szétterül az ágyon, vörös rúzsa elmázolt. Szemei továbbra is csukva vannak, ahogy próbálja helyreállítani a légzését. Annyira ártatlan, annyira törékeny.

– Végeztél, édesem? – vigyorgok.

Bólint.

Felülök, és körbenézek a ruháimat keresve. Meglátom a bokszeremet és felállok, hogy felhúzzam magamra. Evie egész idő alatt engem néz; tágra nyílt, kék szemeivel figyeli minden mozdulatomat.

Azon tűnődöm, hogy vajon tudatában van-e, hogy mennyire mélyen van, mert ebből a helyzetből már nincs visszaút. Kibaszottul az enyém.

*****

Zavartan ébredek egy idegen környezetben. A párnám alá nyúlok a fegyveremért, de hűlt helyét találom. Szemöldök ráncolva szemrevételezem az ismeretlen szobát. A csupasz falak és a gyér bútorzat emlékeztet, hogy Evie lakásában vagyok. Az ágy megmozdul mellettem, és odapillantva látom Evie gyönyörű meztelen hátát, a rózsaszín heget mely áthidalja a lapockái közti távolságot, és végigér a gerincén lefelé. Fel akarok kelni és elmenni, de nem tudok, mert Zee akarja őt, de nem kapja meg. Kicsúszok az ágyból, felveszem a farmerem, és átbotladozom a nappaliján. Van egy francia ajtaja, ami a balkonra vezet. Abban a pillanatban, ahogy kinyitom, Dave felugrik a padlóról és kinyomul.

A hideg reggeli levegő megcsapja a csupasz mellkasom, ahogy kihúzok egy széket a teraszasztal alól. Kiveszem a cigarettám a farmeromból és meggyújtom, a füstöt hosszan letüdőzve. Beletúrok a hajamba és a térdemre könyöklök. Még mindig érzem Evie-t magamon, a parfümje illata, ami a szex szaggal keveredik, arra késztet, hogy a számba harapjak, ahogy emlékszem milyen szoros volt a puncija. Egyetlen nőnek nem szabadna ilyen jónak lennie. Olyan, mintha nekem teremtették volna, és ez veszélyes.

El kellene mennem, de valahogy összekapcsolódtunk ebben a szarban. Nem szoktam ilyen szarságokat művelni, a lánynál aludni, ugyanabban az ágyban, de úgy tűnik kibaszottul elgyengülök, mert aggódom, hogy Zee vagy kibelezi vagy eladja. Ó, a pokolba is, ez baromság. Csak nem akarom, hogy a közelében legyen.

Azt hiszem, vele maradni egyenértékű azzal, hogy megjelölöm őt, mint a területemet. És nem maradhat itt egyedül. Olyan, mint egy céltábla.

Elnyomom a cigim a fém korláton, ahogy felemelkedek a székből. Dave követ be Evie szobájába. Leül az ágy lábánál, oldalra döntött fejjel bámul a lányra. Evie alig moccan, ahogy kirántom a fiókjait és kirángatom a ruháit, majd az ágyra dobom.

– Mit csinálsz? – kérdezi, a hangja rekedt és szexi az alvástól. Dave ahogy meghallja a hangját, felugrik az ágyra mellé és belelapul a paplanba, mintha így kurvára nem látnám.

– Kelj fel, szedd össze a cuccod. Elmész – mondom, anélkül, hogy ránéznék.

Átfordul és összevonja a szemöldökét. – Nem megyek…

– Azt tanácsolom, hogy tedd, amit mondok. Jelentősen megkönnyítené az életem. – Megragadok egy bőröndöt a szekrény tetejéről, és beledobom a ruháit.

Átlendíti a lábát az ágy szélén, és a bőröndre bámul. – Miért? – Félelem villan a szemében, ahogy lepillantok rá.

Odahajolok hozzá, és az ujjamat végighúzom az arcán. – Mit mondtam a kérdésfeltevésekről? – mormolom. Lehajtja a fejét, és észreveszem, hogy kezeit dühösen ökölbe szorítja. – Jó. Van egy férfi, aki téged akar, és nem a jó értelemben. Szóval velem jössz, vagy meghalsz. A te döntésed, édesem.

– Miről beszélsz, Ezra? – Túl nyugodt. – Ki akar engem?

– Kérdések… – figyelmeztetem, ahogy egy maroknyi ruhát dobok a táskába.

– Valaki meg akar ölni engem?

– Nem akar megölni téged – dörmögöm felé fordulva. – Meg akar venni. – Közelebb lépek hozzá. – Meg akar baszni és bántani, majd eladni a legtöbbet licitálónak, hogy megbaszhassanak és bántsanak. – Tenyerembe fogom az állat, hüvelykujjammal az arcát simogatva. – És akkor az, amit én teszek veled egy Disneyland-i kirándulásnak fog tűnni, ahhoz képest, amit ők tesznek veled, kis gyilkos. 

Összeszűkül a szeme.

– Hogy hívják?

– Zee – elfordulok és kihúzok egy másik fiókot. – Ő emberkereskedő.

– Honnan tud rólam? – Az állkapcsa rángatózik. – Mi az, megpróbáltál eladni neki, mielőtt úgy döntöttél, hogy szeretnél te magad bántani? Erről szóltak a tesztjeid?

Mély levegőt veszek, és türelemre intem magam. – Egy ügyfelem volt. És nem, én kurvákat futtatok, kurvára nem adom el őket.

– Miért nem az ügyfeled már?

– Jézus kibaszott Krisztus, Evie. Elég! – csattantam. – Ügyfél volt, megölt egy lányt, lekoptattam. Dühös lett, és most a lányaimra pályázik, nevezetesen rád. Velem jössz, még akkor is, ha a hajadnál fogva kell vonszoljalak. – Felkaptam a bőröndöt és kimentem a szobából. Nem tudom mit művelek, csak azt tudom, hogy hamarabb adnám fel és adnám kézre magam az Egyesült Királyság kormányának, mintsem hagynám, hogy ez a kis szarzsák győzzön. Evie nem lesz az övé.

Lehúzom a bőröndöt a lépcsőn, Dave, az örökös árnyékom követ engem, ahogy a kocsihoz lépek, felnyitom a csomagtartót és bedobom a csomagot.

Evie homlokát ráncolva néhány perccel később megjelenik.

– Szállj be a kocsiba – mondom neki.

Kinyitja az ajtót, és hagyja Dave-t beugrani, mielőtt beülne az anyósülésre. Kibámul az ablakon, ahogy elhúzunk a lakótömb mellett, majd bekapcsolom a rádiót, a Guns n’ Roses zenéje betölti az autót.

Néhány perc múlva lehalkítja a rádiót, kezét idegesen tördelve rám bámul.

– Mi volt a neve? – suttogja.

– Kinek?

– A lánynak, akit megölt. Hogy hívták? – A hangja megremeg, mire ránézek. A szeme könnyekkel telt, és az alsó ajkát harapdálja.

– Sophie.

Becsukja a szemét és lassan bólint, majd kinéz az ablakon. Újra az útra figyelek.

– Ki volt ő neked? – Nem ismerem jól Evie-t, de egy gyilkos és kurva, nem az a fajta ember, aki egy idegen lányt sajnál ismeretlenül. Az olyan emberek, mint ő és én, az alvilág teremtményei vagyunk, és nem hullatunk könnyeket idegen emberek miatt.

– A húgom – a hangja közönyös, mindenfajta érzelemtől mentes. Sophie a húga volt? Fenébe. – Hannah volt az igazi neve.

Sophie jó lány volt, és még jobb kurva. Összetört volt, és már majdnem sajnálatot éreztem iránta. Ebben az iparban nem sűrűn kell foglalkoznod a cselekedeteid következményeivel, de most itt ülök egy kocsiban egy következménnyel. Sophie kurva volt, de testvér is. Volt valakije, aki szerette őt, és most halott. Hibáztatom magam? Nem. Tudta mit vállal, amikor beállt dolgozni. Segítettem neki pénzt keresni. Üzletember vagyok, nem egy kibaszott jótékonysági szervezet. De tudom, hogy óvatosabbnak kellett volna lennem Zeevel, és óvatosabbnak Sophie-val. Nem vigyáztam rá, amikor kellett volna.

Nem hagyom, hogy Zee megkapja Evie-t. Ennyivel tartozom Sophie-nak. Legalábbis ezt mesélem be magamnak.