38 - 39. fejezet

 Harmincnyolcadik fejezet

Ezra

Fordította: Katie

Megsimítom a szabad kezemmel a vágásokkal teli arcát, aztán a véres ujjaimmal az ajkait rajzolom körbe.

– Nézd, mire kényszerítettél – suttogom. A tökéletes arca heges lesz, a fehér bőre már nem lesz hibátlan saját magának köszönhetően, a saját butasága miatt.

Megragadom a tarkójánál, a padlónak nyomom és ő felnyüszít. A méreg beleszivárog a véráramába, lassan megbénítja a testét. Kimondhatatlanul ironikus, hogy pontosan az a méreg kavarog az ereiben, amivel meg akart engem ölni. Érzem a félelmét a dübörgő szívverésében. Hallom a szabálytalan lélegzetében. Nincs tisztább félelem a halálfélelemnél. Az engedetlensége legalább annyira beindít, mint a félelme.

– Rossz kislány voltál, Evie. – Kezembe veszem a farkam, simogatni kezdem magam. – Tudod mi történik a rossz kislányokkal? – kérdezem sziszegve, majd olyan keményen rántom fel a ruháját, hogy hallom az anyagot megrepedni.

Megpróbálja felemelni a fejét, de én továbbra is a padlóhoz nyomom.

– Megbüntetik őket – mondja könnyek közt.

Finoman megcsókolom a nyakát.

– Bántani foglak, Evie. Megbaszlak, miközben bántalak és te nagyon sajnálni fogod ezt, kicsi gyilkos. – Nézem, ahogy a lüktető pulzusa egyre lassabb lesz a méregtől. – Elfelejtetted kié vagy, édesem? – Megragadom a fenekét és a csipke bugyiját letépem róla.

Levegő után kapkod.

– Nem.

Mosolygok, a kezem becsúsztatom a lábai közé és az ujjam a nedves puncijába nyomom. Nedves, mert szereti ezt, szereti, ha birtokolják és megbüntetik a bűneiért.

– Akkor mondd el nekem, hogy miért próbáltál megölni? – Még egy ujjam bele nyomom és nézem, ahogy az állkapcsa megfeszül és a puncija megfeszül körülöttem. Többé nem ellenkezik velem.

– Láttalak vele – mondja, a hangja elmosódik. Keményebben pumpálom, és felnyög. – Tudom, hogy meg akarod baszni.

Elmosolyodom, mert tudom, hogy látott. Jonny felhívott, elmondta, hogy a kávézó előtt álldogált. Szeretem Jennel cukkolni; a féltékenysége beindít. Az pedig, hogy megpróbált megölni, mindennél jobban beindít.

Nevetek, hozzá hajolok és nyelvemmel belenyalok a fülébe.

– Igazad van. Meg akarom baszni. – Szabadulni próbál alólam, én pedig mélyebbre nyomom az ujjaim. – De nem akarom birtokolni. – Elhúzom a kezem, megragadom a csípőjét és felrántom a fenekét. A féltékenysége, a birtoklási vágya… az ajkamba harapok, miközben a farkam azt követeli, hogy üssem meg, töltsem meg, basszam meg a félelemtől dübörgő szívének a ritmusára.

Üvegszilánkok fúródnak a térdembe, ahogy mögé helyezkedek, de a fájdalom beindít. Elengedem a nyakát, kezembe veszem a farkam és a szűk és nedves puncijának a bejáratához irányítom, majd keményen beléhatolok. Hátrahajtom a fejem és felnyögök. Nincs nála jobb érzés. Érzem az őt elárasztó pánikot a haláltól való félelme miatt. Annak ellenére, hogy a szíve lassul, és egyre jobban gyengül, a puncija nedves, mert tudja, hogy az enyém a teste és a lelke.

Lepillantok a tarkójára, a sápadt bőrére, az ujjaim közé tekeredett sötét hajára és ha tudnám, szeretném, mert bármennyire is el van baszva, tökéletes. Keményebben hatolok bele, kapkodva veszi a levegőt. Meg sem próbálja felemelni a fejét a padlóról, de az ujjai kétségbeesetten próbálnak támaszt találni a nedves járólapon. Az ereje kezdi elhagyni és a teste kezd ellazulni a fogásomban. Az ujjaimmal a csípőjébe markolok, és feljebb emelem a fenekét.

– Mondd ki. Ki a fasz birtokol, Evie? – A pulzusom őrülten lüktet az ereimben. Ez nem akarat vagy vágy; ez szükség. Szükségem van rá, hogy kimondja. Most azonnal.

– Te… – mondja kapkodó lélegzettel. – Te…

Keményebben csapódok bele, még durvábban és ő nyöszörög. Az az egy hang átbillent a határon és elélvezek, miközben fáradhatatlanul baszom. Addig baszom, amíg a végtagjai teljesen fel nem adják és el nem veszti az eszméletét.

Mindig tudtam, hogy valamikor megpróbál majd megölni. Nem az ő hibája. A halál neki függőség és most tudja, milyen az íze.

 Harminckilencedik fejezet

Evie

Fordította: Katie

 

Nem hibáztathatod. Megpróbáltad megölni, Evelyn.

Vannak dolgok, amiket nagyon is megérdemlünk és én ezt abszolút megérdemlem. A halál a végső büntetés és számomra a véget Ezra jelenti. Érzem, ahogy a szívem küzd. Bumm, bumm, szünet… bumm, bumm–bumm–szünet… Az ujjaim bizseregnek. A színek elmosódnak körülöttem, és ahogy a vérnyomásom esik, a hangok olyanok, mint a vízesés zubogása. Érzem a halál szorítását, a hideg karok megragadnak, hogy lerántsanak magukkal a pokolba.

Ezra testének a melege eltűnik, körülvesz a hideg, mint egy szúrós takaró. Azt akarom, hogy visszajöjjön és borítson be a melegével. Nem akarok egyedül meghalni. A szívem egyre lassabban ver. A tüdőm összeszorul és ég. Lecsukom a szemem és üdvözlöm az engem csábító sötétséget. Evelyn, gyermekem. Ne félj a sötétségtől. Tévedtem, van békesség a halálban. Hideg, sötét, magányos békére találhatsz az utolsó lélegzeteben.

Az értéktelenség érzését a testemen átsöprő tűz űzi el. Félek, hogy ezek a pokol lángjai, amik elemésztik a lelkem. Aztán a szemem sarkában a sötétséget világosság töri meg. A füleim csengenek. A szemhéjam nehéz. Fény, fájdalom és meleg vesz körül. Ebben a pillanatban, kapok egy esélyt az újjászületésre, megértem, hogy a halál békés és kényelmes, az élet pedig pokol. Nem a halál a büntetés, hanem az élet.

Meleg vizet érzek végig csorogni a testemen. Hallom a „Knocking on Heaven’s Door” dallamait a fülemben. Levegő után kapok, hirtelen felülök és a mozdulattól víz csap át a kád szélén. Egy kéz kisimítja az arcomból a nedves hajat. A vállam felett oldalra pillantok és meglátom Ezrát.

Mosolyog, felül és az ujjaival megsimítja az ajkaim.

– Nagyon közel voltál, kicsi gyilkos. – Közelebb hajol a nyakamhoz, a fülembe suttog. – De te az enyém vagy, és még az ördög sem kaphat meg téged.

Pislogok és nagyot nyelek. Az övé vagyok. Örökre. Megmentett, amikor hagyhatott is volna meghalni, mert az övé vagyok. Ő az én Istenem, az ördög soha nem kaphatja meg Isten gyermekeit. Tévedtem. Ezrát nekem teremtették. Ő az erő, ami belőlem hiányzik; a biztonság, amire mindig vágytam. Ő a bűn, és én vagyok a bűnös.

– A tiéd vagyok – suttogom, a fejem a mellkasának döntöm, hogy felnézhessek rá.

– És mégis megpróbáltál megölni – ráncolja a szemöldökét.

– Vele voltál. Rámosolyogtál.

Megemeli az állam, a hüvelyujjával megsimítja a bőröm.

– Féltékeny voltál, kicsi gyilkos? – kérdezi és hallom a hangján, hogy mosolyog.

– Igen.

– Elképzelted, ahogy megbaszom?

– Igen. – Összeszűkített szemekkel nézek rá és csikorgatom a fogaim. – Újra és újra és újra… – Nem tudom kiverni a fejemből a képet, ahogy Ezra annak az ablaknak nyomja a vöröshajút. Gyűlölöm őt. Nem akartam megölni Ezrát, de őt igen.

– Helyes – vigyorog önelégülten, az ajkaival megsimít. – Mert amikor találkoztam ma vele, elképzeltem, ahogy megbaszom, újra – közelebb hajol és belecsíp a fülembe – és újra.

Annyira gyűlölöm, hogy ilyen kegyetlen, amennyire szükségem van rá. Eltolom magamtól és felállok. A hirtelen mozdulattól minden vizes lesz. A fejem még mindig kába és elvesztem az egyensúlyom, a falnak esek. Ezra lassan feláll és felém nyúl, de én elhúzódom előle. A szédülés ellenére sikerül kiszállnom a kádból és majdnem rálépek a fecskendőkre és fiolákra, amik a földön hevernek. Az üres fiolákra nézek és abban a pillanatban megértem, hogy tudta, hogy meg fogom próbálni megölni. Számított rá. És amikor eljött a pillanat, megmutatta nekem, hogy milyen a halál. Meg akarta mutatni nekem, hogy mennyire az övé vagyok. Felmordulok, megragadok egy törölközőt és magam köré tekerem, miközben kibotorkálok a fürdőből.

– Evie… – nevet Ezra.

– Gyűlöllek! – sikítom.

És így is van. Gyűlölöm és szeretem. Megvetem. Szükségem van rá. Tudom, hogy tönkre fog tenni, de azt is, hogy meg fog menteni, mert ő az én bűnbocsánatom. A falnak tántorodom, a lábaim nem tudnak megtartani. Hallom a nehéz lépteit a folyosón dübörögni és próbálom a lábaim kényszeríteni, hogy megmozduljanak, de csak botladozom. Ezra elkap, megragad a csípőmnél fogva és a testem az övéhez húzza.

Érzem a forró leheletét a nyakamon. Megnyugszom a karjai közt és könnyek patakzanak az arcomon. Annyira belegabalyodtam a bűn, a hibák és a pokol hálójába, hogy soha nem fogok kiszabadulni belőle. Szeretem annak ellenére, hogy nem kellene.

– Hagyhattalak volna meghalni. – Megcsókolja a nyakam oldalát. – De nem tettem – mondja, mielőtt a fogait a bőrömbe mélyeszti.

A szavak hallatán elfog a zokogás. Összecsuklok és Ezra kényszerít, hogy újra felálljak. Korábban törött voltam és ő most még jobban összetört. Biztos voltam benne, hogy a lelkemnek nincs olyan darabja, ami ne lenne millió darabokban, de ő talált ilyet. Megígérte, hogy könnyeket fogok ejteni érte, és igaza volt. Az érzelmi fájdalom. ami olyan éles, mintha egy kést forgatnának a mellkasomban, sokkal rosszabb, mint bármely fizikai fájdalom, amit okozni tud. Teljesen lecsupaszított. A szerelem gyengeség. Ezra pedig tudja ezt.

A fogai elereszti a nyakam és megpördül, hogy szembe legyen velem.

– Minden kibaszottul elfajult részed az enyém. – Megragadja az állam, a szemei összeszűkíti. – Érted?

Bólintok, nagyot nyelek.

– Igen – mondom halkan.

– Meg akarom baszni Jent. De nem akarom birtokolni. Nincs rá szükségem. – A kezei elengedik az állam és lassan kibontják a törölközőt.

Nézem, ahogy a meztelen testemet bámulja, és azt hiszem ebben a pillanatban bálványoz. Úgy néz rám, mintha ritka, értékes és drága lennék. Aztán rádöbbenek, hogy szeretni akar engem. Az ujjai megsimítják a vállam, miközben a szemei lassan bebarangolják a testem.

Nem tudom megállni.

– Szeretsz engem Ezra? – kérdezem.

A szemei megrezzennek és lép egyet előre, majd még egyet, amíg a falnak nem ütközöm.

– Nem – suttogja, közben a kezei végigsiklanak a melleim közt, fel a nyakamra. Az ujjai megszorítják, miközben a vállamba harap.

Újra elvesz, követel, megmutatja, hogy az övé vagyok és hogy ő soha nem lehet így az enyém.

Nem akarja szeretni a vöröshajút, de meg akarja baszni. És én meg akarom ölni azt a ribancot ezért.

Ezra zuhanyozik, én pedig az ágyon ülök és a telefonját bámulom. Hallom, hogy elzárja a vizet, ezért gyorsan lekapom az asztalkáról és az ágy alá dobom. Dave odarohan az ágyhoz, bedugja alá a fejét és veszettül csóválja a farkát.

– Nem, rossz kutya! – sziszegem, amikor sikerül kihalásznia a telefont az ágy alól. Kibújik onnan és behúzott farokkal néz, miközben én fel-alá járkálok.

Lenémítom a telefont és körbepillantok Ezra lakásában, hogy hova rejthetném el a telefont, ahol soha nem keresné. Ahogy belépek a nappaliba, a tekintetem a konyha felé fordul és megakad a szekrények tetején. Gyorsan felmászok a konyhapultra és a lehető legmesszebb, amit még elérek, elrejtem a telefont. Akkor ugrok le a pultról, amikor kinyílik a hálószoba ajtaja, ezért kinyitom a hűtőszekrényt és úgy teszek, mintha enni szeretnék valamit.

– El kell mennem – mondja. – Maradj itt.

Itt fogok maradni. Nem megyek el. Nézem, ahogy visszamegy a szobájába és felöltözik. Szitkozódik, amikor nem találja a telefonját. Átkutatja a szobáját, mindenhol megnézi. Mielőtt elmenne rám néz, miközben felkapja a kulcsait a pultról. Kinyit pár fiókot, aztán visszamegy a hálószobájába.

– Evie, nem láttad a telefonom? – kiáltja.

Nagyot nyelek.

– Nem. – A pulzusom dobol a fülemben. Nem akarok hazudni neki, de jó okkal teszem. Nem hagyhatom, hogy bármi is közénk álljon, nem igaz?

– Picsába. Esküszöm Dave, ha megetted ezt a telefont is… – Dave felé bök az ujjával, aztán az ajtó felé indul és hangosan becsapja maga után.

Ahogy elmegy, újra felmászok a konyhapultra és kitapogatom a kezemmel a telefont a szekrény tetején. Érzem a tenyerem alatt, megragadom és leugrok a pultról. A falnak dőlök, miközben addig görgetek a kapcsolatai közt, amíg meg nem látom a ribanc nevét. Gyűlölöm, hogy még mindig tudja a számát. Csakis azért, mert meg akarja baszni. A kezem ökölbe szorul és a tekintetem összeszűkül a neve láttán. Átnézem az üzeneteik. Meg akarlak baszni. Újabb üzenet: Meg akarlak baszni. Aztán egy újabb: Meg akarlak baszni. 4 körül? Majd egy újabb: Muszáj megbasznom. A gyomrom görcsbe rándul, mert azt mondta nincs rá szüksége, de az üzenetben, amit két hónapja küldött, valószínűleg azon az estén, amikor láttam, hogy az üvegnek nyomja és megbassza azt mondja, hogy szüksége van rá. Düh söpör végig rajtam, miközben bepötyögöm az üzenetet.

Meg akarlak baszni. Most. Legyél itt 7-re.

Még le se teszem a telefont, pittyen.

Örömmel.

Forróság önti el az arcom. Az a mocskos, mindenre elszánt ribanc! Látta, ahogy Ezra bűnét letörölöm a számról és még mindig az után vágyik, hogy megbassza. Nem érdekli, hogy én Ezráé vagyok.

Van számodra egy meglepetésem. Írom.

DING

Alig várom, Ez. <3

Áthajítom a telefont a szobán és hallom, ahogy Dave mancsai kaparnak a keményfa padlón. Néhány másodperccel később, érzem, hogy a lábaim közé furakszik. Lepillantok rá, ő engem néz és csóválja a farkát.

– Ő a miénk, Dave. Meg kell ölnünk a ribancot, hogy a miénk maradjon.

Ugat. Tudja, hogy nem vagyok rossz ember.

 *****

Amikor kinyitom az ajtót, Jen szemei tágra nyílnak mielőtt feltérképez.

– Jen, igaz? – kérdezem mosolyogva. Hat negyvenöt van, te törtető kis kurva. Máris ki akarom az életet szorítani belőle. Az egyik tökéletesen formált szemöldökét felhúzza.

– Hol van Ezra?

– Ó – nyelek nagyot, mert ebben a pillanatban ellenállhatatlan késztetést érzek, hogy eltörjem a nyakát. – Ezra kicsit késni fog. – Szélesre tárom az ajtót és Jen belép a lakásba, a tekintetét közben le sem veszi rólam. Becsukom az ajtót. Tudom, hogy nem kellene megölnöm, mert ő nem rossz ember, de azt akarja, ami az enyém. A szívem vadul ver a mellkasomban a gondolatra, ahogy a szemei fennakadnak és a feje hátra hanyatlik. A konyhába megyek és felkapom a pulton levő két italt. Az egyiket odanyújtom neki és azt kérdezem:

– Ezra nem mondta mi a helyzet?

– Nem. – Óvatos tekintettel figyel, miközben elveszi az italt.

Mellé lépek, az ujjaimmal megsimítom az arcát.

– Ezra engem akar – suttogom és ő elhúzódik tőlem. Közelebb hajolok hozzá, az orromba felkúszik Coco Mademoiselleének illata. – És téged. – Nézem, ahogy nagyot nyel. – És nézni akar minket. Aztán meg akar baszni. Mindkettőnket. – Látom, hogy a pulzusa felgyorsul. – Én is meg akarlak baszni, aztán azt akarom nézni, ahogy ő basz meg téged. – Finoman megcsókolom a nyakát. Amikor visszahúzódom és ránézek azt látom, hogy idegesen beleiszik az italába. – Azt mondta nagyon jó érzés a puncidban lenni, Jen. Szereti.

– Tudom – mondja.

Végigfuttatom az ujjaim a karján és újabb csókot nyomok a nyakára.

– Akarsz velünk játszani? Baszol velem Ezra kedvéért?

Megtörli a száját a hüvelyk és mutató ujjával.

– Bármit megtennék érte. – Rám néz, kihívóan, miközben önelégülten mosolyog. Talán azt hiszi, bármit megtenne, én viszont meg fogom ölni érte.

Megdönti a poharat és az utolsó cseppig megissza az italát. Fogom az üres poharat és a konyhapultra teszem, majd megfogom a kezét, az ajkaimhoz húzom és bekapom az ujját.

– Azt hiszem, meglephetnénk azzal, hogy elkezdjük, mielőtt ideér. Nem gondolod?

A hálószobába vezetem, a bőröm remeg az izgatottságtól. Szembe fordulok vele, azonnal ledobom a pongyolám és megmutatom neki a meztelen testem. Jen mosolyog és közelebb lép hozzám, a tekintete bebarangolja a testem. Izgalom csillan a szemeiben, valószínűleg annak a gondolatára, hogy kényezteti Ezrát. Boldogan megosztozik rajta, de én soha nem fogok Ezrán osztozni. Az övé vagyok. És ő az enyém. Szeretem. Ő csak sóvárog utána.

Egy ujjam végigsimítja a kezét, mielőtt megragadom a ruhája vállát és lehúzom a testéről. Levegő után kap, amikor az anyag eltűnik a melle elől és meglátom a csipkés melltartót, ami a mű melleit az álláig nyomja.

– Voltál már másik nővel? – kérdezem.

– Csak Ezra kedvéért – mosolyog és beleharap az ajkába. Düh lobban bennem. Olyan sok mindent tett Ezráért, amiket én nem és gyűlölöm ezért.

– Vetkőzz le – mondom, és csábosan elmosolyodom. Nem akarom egyszerűen megölni, az enyém kell, hogy legyen, ahogy előtte az összes bűnös, akit megöltem. Imádnia kell. Látnia kell a fényt, mielőtt elnyeli a pokol legmélyebb bugyra.

Lassan lecsúsztatja magáról a ruhát, aztán a fekete fehérneműjét. Közelebb lépek hozzá, az ajkaim éppen csak súrolják az övét és kényeztetni kezdem a melleit. Jen nyelve megsimítja az alsó ajkam, a kezeim a vállaira teszem és Ezra ágyához irányítom és lenyomom az ágyneműre, amin reggel Ezra megbaszott. Megragadom a bokáját és az ágy szélére húzom. A vörös haja szétterül az ágyneműn, én pedig ezt látva le akarom vágni a fürtjeit. Szétnyitom a lábait és megnézem magamnak. Düh és féltékenység söpör rajtam végig, miközben a legmocskosabb részét nézem, amiben Ezra farka elmerült, és amiben elélvezett csak neki köszönhetően. El akarom vágni a kibaszott torkát, de helyette az ujjaim megsimítják a nedves punciját. Fölé hajolok, megnyalom a kemény bimbóját, közben pedig egy ujjam az értéktelen puncijába nyomom. Felnyög, amikor a mellébe harapok. Amikor újabb ujjam nyomom bele, megvonaglik.  Tudni akarom, mit kapott tőle Ezra. Mert amikor találkoztam ma vele… Elképzeltem, hogy megbaszom, újra és újra. Tudni akarom, hogy mi van ebben a ribancban, ami miatt meg akarja őt baszni, mert én biztosan jobb vagyok nála. Letérdelek az ágy mellett, lassan végignyalom a punciját, mielőtt körözni kezdek a duzzadt csiklóján.

Felnyög és én ránézek.

– Tetszik? – suttogom az érzékeny bőrébe. Bólint, és újra megnyalom. Megízlelem. Nem olyan az íze, mint a mennyországnak. És amikor megmarkolja az ágyneműt és felnyög, megszívom a csiklóját és addig baszom az ujjaimmal, amíg nem érzem, hogy a puncija megfeszül az ujjaim körül. Semmi különleges nincs benne. Csak egy olcsó kurva, gyenge nyögésekkel és egy közönséges puncival. Nem kellett volna tőle Ezrának elcsábulnia. Nem kellett volna megbasznia, amikor itt vagyok neki én.

Felmászok az ágyra és megcsókolom, hagyom, hogy lenyalja a saját bűnét és mocskát az ajkaimról. Pillanatokon belül tapogatni kezd. A körmei a fenekembe vájnak és ha őszinte akarok lenni, egyáltalán nem érdekli, hogy Ezra megjelenik-e vagy sem. Ennyire olcsó ribanc ő.

A szája rajtam van, finoman nyalogat. Azt képzelem Ezra nyelve basz meg, az ő kezei barangolják be a testem. A hátam ívbe feszül és felnyögök. Érzem a gyomromban, ahogy elkezdődik, a testem súlytalan a nyelve csapásaitól. El akarja őt venni tőled, Evelyn. Azt akarja, hogy Ezra birtokolja és szeresse, téged pedig sírva szeretne látni. A kezem leeresztem az ágy mellé, becsúsztatom a matrac alá és azonnal megérzem a kést, amit korábban oda rejtettem.

– Szereted őt? – kérdezem.

Jen felnéz, a nyelve továbbra is a csiklóm izgatja.

– Igen.

Felnyögök, meglovagolom az arcát, közben az ujjaim megragadják a fém nyelet és kihúzom az ágy alól. A másik kezemmel a hajába markolok, a lélegzetem kapkodó. A testem megfeszül, az izmaim összehúzódnak a közeledő orgazmus miatt. Fogom a pengét és a nyakába vágom, éppen akkor, amikor elélvezek. Jen sikít, miközben én nyögök, és keményen elélvezek érte és Ezráért.

Meglepetten hanyatlik a hátára. Vér teríti be a fehér huzatot. Fölé térdepelek.

– Ő az enyém. Nem a tied. Az enyém – mondom, miközben lassan elvágom a torkát. Nélküle elveszett lennék, és nem akarok az lenni. Ez önfenntartás. Ez önvédelem. Ez szerelem.