17 - 18 - 19. fejezet

 

Tizenhetedik fejezet

Evie

Fordította: Shyra

Próbálok nem gondolni Hannahra, ahogy kibámulok az ablakon. Figyelem, ahogy az emberek mennek az utcán, ahogy a családok nevetnek és próbálok arra gondolok, hogy milyennek kell lennie a szeretetnek. Piros lámpához érünk, és tekintetem megállapodik egy férfin, aki pénzt koldul.

Ezra telefonja megszólal, mire kikapja a konzolból, hogy válaszoljon. – Igen?

Hosszú csend következik, aztán a kormánykerékre bukik a feje, miután rácsap.

– Bassza meg! Találd meg őt Jonty. Kibaszottul vissza akarom kapni! – Újabb csend. – Rendben. Elmegyek a lány lakására.

A lámpa zöldre vált, és az autó megfarol, ahogy Ezra padlógázt adva U-alakban megfordul. Az kocsik ránk dudálnak, ahogy előttük bevág. Hátam az ülésnek szorítom, és csendben maradok, annak ellenére, hogy szeretném megkérdezni, mi folyik itt? Jobb, ha nem teszek fel kérdéseket, amikor mérges.

Tíz perccel később hirtelen megállunk, a biztonsági öv a mellkasomba vág.

– Szállj ki – mondja Ezra, miközben leállítja a motort és kinyitja az ajtót.

Teszem, amit mond és sietek vele lépést tartani. A sarkon lévő lakások felé tartunk. 1930-as évek beli vintázs bungalóknak néznek ki, frissen festve és új ablakokkal, melyek alatt aranyos kis virágládák vannak. Ahogy Ezra az ajtóhoz ér, kinyílik.

Egy nő lép ki, és Ezra nyakába borul. Fiatal, hosszú szőke haja tökéletes hullámokban omlik a hátára. Úgy néz ki, mint egy pomponlány rövidnadrágjában és szűk pólójában.

– Kérlek, találd meg, Ez – sírja. Ezrára potyognak a könnyei, és azon gondolkodom, hogy őt is ugyanúgy verte-e és dugta, mint engem. Kíváncsi vagyok, hogy neki is mondta-e, hogy olyan az íze, mint a mennynek, és a gondolat feldühít.

Ezra a derekára teszi a kezét és egy lépést tesz hátra, ahogy lefűzi a lány kezét a nyakáról.

– Lola, mutasd meg a biztonsági kamera felvételeit ma reggelről. – A lány bólint, és letörli a könnyeit.

Követem Ezrát, ahogy belép az épületbe és üdvözöl egy sor lányt. Mindegyik megpróbálja megérinteni, mintha Istenként imádnák. Amikor Ez-nek nevezik, az állkapcsom megfeszül. Az ő neve Ezra, nem Ez. Ítélkezve rám néznek, ahogy elhaladok mellettük. Tudom, hogy azon gondolkodnak, miért vagyok Ezrával, és az arcukba akarom kiáltani, hogy azért, mert én vagyok az a kurva, akit megdug, nem ők!

– Maradj itt – mondja Ezra nekem, mielőtt követi Lolát az apartmanba.

A földet nézve a falnak támaszkodom. Látom, ahogy a cipőik elmennek mellettem, s hallom, ahogy egymást közt suttognak, és emiatt elgondolkozom, hogy látták-e már valaha Ezrát nővel. Látod Evelyn, különleges vagy.

Emlékszem, hogy Hannah elmesélte, hogy egy luxus apartmanban helyezték el. Emlékszem, hogy könyörgött nekem, hogy dolgozzak Ezrának, és milyen fennkölt módon beszélt a férfiról, akit meg akart ölni. Nem tudtam elviselni a gondolatot, hogy hagyjam egy férfinak, hogy megverjen, mielőtt megölöm, de most, hogy Ezrával voltam, értem mit látott benne Hannah. Rájött, hogy megbocsátást nyerhet a megölt férfiak által. Észre sem veszem, hogy elmegyek az ajtótól, amíg az előcsarnok végéhez nem érek. Megfordulok és visszanézek. Az egyik ajtó kinyílik és egy sötét hajú nő slattyog elő rövid, lila ruhában. Megfordul, hogy bezárja az ajtót, mikor észrevesz. A szemei résnyire szűkülnek.

– Melyik volt Sophie szobája? – kérdezem.

Rám néz és tesz néhány lépést felém. Látom, hogy az arcom tanulmányozza és észreveszi a húgom és köztem lévő hasonlóságot.

– Miért? – nagyot nyel és könnyek lepik el a szemét.

– A nővére vagyok… Ezra hozott ide.

A lélegzete elakad. – Nagyon sajnálom. – Megrázza a fejét és két ajtóval későbbi szobához kísér. – Ez az. Nem nyúltunk hozzá – mondja és elindul. 

Nagy levegőt veszek, mielőtt a kilincsre teszem a kezem és benyitok. Velem élt, mielőtt hat hónappal ezelőtt elvállalta ezt a munkát Ezránál. Nagyon hiányzott, amikor elköltözött, de elmondta, hogy az üzlet része volt, hogy nem fogadhat látogatókat és nem mehet ki engedély nélkül. A belső rész kifogástalan, olyan bútorzattal berendezve, amit a Pottery Barn[1] reklámokban lehet látni. Belépek és becsukom az ajtót magam mögött. Még mindig érzem őt – cseresznyevirág és vanília illat. Harcolok a könnyeimmel, mert nem akarok sírni. Végighúzom az ujjaim a kanapén, próbálok Hannahra máshogy emlékezni, mint a hullazsákban, de nem megy. Körbejárom a kanapét, és leülök rá. Érzem őt itt.

– Édes Istenem, kérlek segíts nekem. Kérlek, vezess engem. Kérlek engedd, hogy megöljem azt a férfit, aki elvette tőlem a testvéremet. – Érzem, ahogy a könnyek lecsorognak az arcomon és gyorsan letörlöm. Feltérképezem a szobát, és a dohányzóasztal szélén meglátom Hannah gyűrűjét. Felkapom és az ujjaim között fogatom. Ez volt a kötelékünk. A gonosz férfiak megölésével jóvátettük a rosszat. Felpattintom a gyűrűn lévő titkos fedelet, és üres, csak az arzén nyomai látszódnak benne. Miért nem adta a férfinak, aki megölte? Újra becsukom a szemem. – Kérlek, áldj meg. Kérlek, bocsáss meg nekem, és Hannahnak és Ezrának…

Érzem, hogy valami megböki a könyökömet, és kinyitva a szemem meglátom mellettem Dave-t, aki csóválja a farkát és engem bámul. Habozva megérintem a sima szőrét a fején. Tudom, hogy Ezra itt van, érzem a jelenlétét és érzem, hogy engem figyel. Felállok és megfordulok, és ott van karba tett kézzel az ajtófélfának támaszkodva. Végignézek a tetoválásán, amely a karján tekeredik. Olyan, mint az ördög vagy egy démon, vagy valami gonosz. Egy gyönyörű démon.

Összeszűkült szemmel sötét tekintete engem figyel. – Sosem találkoztam ezelőtt olyan kurvával, aki imádkozott – dörmögi.

– Hannah imádkozott.

– Hahh – felhúzza a szemöldökét. – Nekem nem tűnt olyan típusnak – mondja olyan fagyos hangon, amitől reszketni kezdek. Hallom, amit nem mond ki, hogy mindketten képmutatóak vagyunk. Hogy imádkozna egy kurva?

– A bűnösök imádkoznak – mondom neki elszoruló szívvel.

Leereszkedően mosolyog. – Ha te mondod. Mennünk kell. – Elfordul, és Dave utána üget. És csakúgy, mint a kutyája, én is követem.

 *****

Ezra becsukja az irodája ajtaját. Jonty Ezra íróasztala mögött ül, hatalmas teste alig fér el a székben. Rám mosolyog, az arcán lévő heg egy recés mélyedéssé húzódik.

Leülök a kanapéra, Dave mellém pattan, és engem néz, miközben az ölembe hajtja a fejét.

Ezra türelmetlenül fújtat, míg várja, hogy Jonty befejezze a telefonbeszélgetést. Amikor letette, hátradőlt a széken és hosszan kifújta a levegőt. – Semmi, Ez. Szart se találok.

– Bassza meg – mély levegőt vesz Ezra és a tenyerébe temeti az arcát.

– 24 órán belül el kell adni őket, valószínűleg van néhány rohadék, akik megrendelték őket, és csak azokat választják ki, akire szükség van. – Jonty tekintete rám siklott, majd vissza Ezrára.

– Az istenit! – nyögi Ezra, ahogy kinyitja az ajtót. Jontyra pillantok, majd azonnal Ezra után rohanok. Követem a folyosón és le a lépcsősoron. Keresztülviharzik a klubbon, amíg egy „Belépés csak személyzetnek” feliratú ajtóhoz ér. Beüt egy kódot a deaktivátoron. A zár kipattan, az ajtó elenged, és pár lépcső van, ami a pincébe vezet. 

– Ezra! – kiáltok utána. Figyelmen kívül hagy, és meghúzza a mennyezetről lelógó zsinórt.

Tompa sárgás fény világítja meg a söröshordókat és faládákat. Ezra kotorászik az egyik ládában, ide-oda hajigálva a dolgokat. Talál egy fém dobozt, felemeli és kinyitja a tetejét, majd kibányássza belőle a robbanóanyagnak tűnő tömböket. Becsukja a dobozt és szó nélkül elhúz mellettem. Követem vissza a lépcsősoron és a folyosón, míg vissza nem érünk az irodájához.

Beint az ajtón. – Ülj le.

Jontyra nézek, aki még mindig az asztal mögött ül és nagyot nyelek. – Veled akarok menni – mondom félénken.

– Mi a faszt gondolsz magadról, hogy ki vagy? A kiskutyám? – Elfordul tőlem. – Jonty, ne téveszd szem elől – és elindul.

Összeszorítom a fogam, ahogy nézem, hogy eltűnik a félhomályos folyosó sarkán. Utálom, hogy eléri, hogy sóvárogjak utána, annak ellenére, hogy brutálisan kegyetlen.

– Egész éjjel ott fogsz állni, vagy leülsz? Nem harapok – mondja Jonty jóindulatú mosollyal az ajkain.

– Csak úgy itt hagyott… – belépek az irodába az ajtó közelében állva.

Nevet és kivesz egy doboz cigarettát a zsebéből és felém kínálja. Megrázom a fejem, mire egyet a szája közé dug, majd meggyújtja. – Egy jótanács, édes, Ezra James kibaszottul gonosz – köhögni kezd.

– Csak azért, mert szeret bántani.

Kuncog. – Igen. Beteg fasz. – Tekintete végigsiklik a testemen, amitől epe gyűlik a torkomban. – Én nem bántanálak, cukika. – Teszek egy lépést hátra, amitől felhorkant. – Viccelek. Fenébe. Szeretem a golyóimat ott, ahol vannak. Ezra… olyan, mint egy pitbull csonttal. Ne érj hozzá. Legalábbis addig ne, amíg le nem rágta a csontot.

Tizennyolcadik fejezet

Ezra

Fordította: Shyra

Jonty néhány napja már figyelteti Zeet, de úgy tűnik nincs kialakult rutinja. Amennyire tudjuk, semmilyen gyanús hely közelében nem járt. A kocsimból figyelem, ahogy Zee kinyitja a kocsija ajtaját, kiszáll és ahogy sétál egy ház felé, lezárja a kocsiját. Kopog az ajtón, amit egy nő nyit ki, aki szélesen elmosolyodik, amikor meglátja őt. Zee megfogja az arcát és megcsókolja, mielőtt belépnek. Lehet, hogy ez egyike a bordélyházainak, vagy ez csak egy kis mellékkeresete. Nehéz elképzelni az ő ízlésével.

Ahogy az emeleti lámpa felgyullad, kiszállok, átmegyek az út túloldalra és lebukok a kocsija mögött. Kicipzárazom a vászontáskát, és kiveszek két C4 tömböt. A bombák nem az erősségem, hanem inkább Jontyé, de be tudok kötni egy egyszerű autóbombát. Egy mobilt a detonátorhoz kapcsolok, és ráragasztom a robbanóanyaghoz.

A hátamra fekszem és becsúszok az autó alá, néha megállva, hogy hogy halljam a házban van-e bármilyen mozgás. Zee semmit nem sejtve, mostanra már valószínűleg mélyen a nőben van, de az utolsó dolog, amire szükségem van, hogy elkapjanak.

A bombát pont az alváz közepére ragasztom, és bekapcsolom a mobilt. Zee megtanulja, hogy mi történik, ha baszakszik velem. Nem ölöm meg, legalábbis még nem, de emlékeztetnem kell rá, hogy megtehetném. Kurvára amikor csak kedvem tartja.

Felpattanok és átkocogok az utca másik oldalára, majd visszaülök a kocsimba. Aztán várok. Három kibaszott órát várok, míg Zee kielégül, elrakja a farkát és úgy dönt, hogy elhagyja a házat. Kilép az ajtón és megnyomom a hívás gombot a mobilomon. Zee megáll a tornácon és aztán a hatvanezres BMW-jéből tűzgolyó lesz. Az autóm ablakai megrázkódnak, és elfordítom a fejem a vakító fénytől. Amikor visszanézek, Zee mozdulatlanul fekszik a tornácon.

Az egyetlen oka, hogy most nem egy marék hamu az vezető ülésen, mert amit tud rólam, és mert emlékeznie kell rá, hogy nem vagyok racionális, nem viselem jól a zsarolást és senki sem baszakodhat velem.

Gyorsan felhívom Jontyt.

– Helló – mondja.

– Kész. Holnap lecsaphatsz a raktárra. Azt akarom, hogy ez a rohadék térden csússzon.

Leteszem és elhúzok a ház elől, vissza a klubba, mielőtt a zsaruk feltűnnének. Ha van valami, amitől kemény leszek, az a robbantgatás. Felhívhatnám Jent, de ő most olyan lenne, mint Evie silány dublőre.

 

Tizenkilencedik fejezet

Evie

Fordította: Shyra

A kanapén lévő párna megmozdul és hallom Dave körmeinek csattogását a padlón. Össze vagyok zavarodva kissé. Az íróasztali lámpa fényétől eltekintve sötét van a szobában. Aztán eszembe jut, hol vagyok.

– Nos, mihez kezdesz vele, Ez? – hallom Jonty hangját a csukott ajtó másik oldaláról. – Csak úgy itt hagyod?

– Kibaszottul nem tudom. Nincs időm őt bébiszittelni, de bassza meg, Zee meg fogja ölni.

– Hagyd abba, Ez – nevet Jonty. – Kurva biztos, hogy nem tarthatod itt, csak mert hirtelen kifejlődött benned valamiféle erkölcsi iránytű.

– Baszd meg.

Jonty ismét nevet, majd köhögni kezd.

– Biztosan jól bírja a verést, ha képes vagy eljátszani a hősszerelmest a kedvéért. Ugye nem zúgtál bele abba a csinos kis pofijába?

– Ne viccelj! Kellemes figyelemelterelő. Jobban viseli a verést, mint Jen és majdnem olyan jól szop is – nevet. – Hazamegyek. Vidd fel az egyik szobába. Csak figyelj rá.

Az egész testem tűzben ég. Ezra azt mondta, hogy az ajkam a farkára teremtetett… Érzem a nyakamban a pulzusom ütését. A megmentőmet akarja eljátszani. Az eszméletlenségig akar verni, használni és dugni engem, nos, megmutatom neki, hogy milyen szórakoztató kis figyelemelterelés tudok lenni.

Az ajtó kinyílik és Jonty sétál be, engem néz, mielőtt megragadja a bőröndömet. – Gyere, cukika. Van számodra egy szoba.

Sóhajtva felállok és követem a folyosón. Kinyit egy ajtót, én meg nem tudom figyelmen kívül hagyni a mellette lévő szobából érkező korbács csattanásának és nyikorgó rugók hangját. A színlelt nyögés és a csattanások a falról visszhangzik. Jonty magában nevet, ahogy kinyitja a másik ajtót. Behajítja a holmimat.

– A fürdőszoba a folyosó végén van – mondja, mielőtt becsukja maga után az ajtót.

A szoba üres, leszámítva egy középen álló ágyat, és egy radiátort az ablak alatt. Átnézem a paplant, mielőtt hanyatt vágom magam. A lepedőnek tiszta szaga van, de nem veszem le a ruháim, mielőtt bemászok az ágyba. Nincs az a mosószer, ami ki tudná mosni a mocskot ezekből az ágyneműkből. Lehajtott fejjel fekszem és Ezra szavai járnak az eszemben. „Jobban viseli a verést, mint Jen, és majdnem olyan jól szop is.”

Hét főbűn van. Többet is fel tudok sorolni Ezrára vonatkozóan. Bujaság, kevélység, irigység. Ezra az a fajta ember, aki nem szeret osztozkodni. És – legnagyobb meglepetésemre – Ezra rájött, hogy olyan nő vagyok, akin nem szeretne osztozni. Lehet, hogy csak játékszer vagyok neki – egy figyelemelterelés. De én vagyok az ő figyelemelterelése.

Szemet szemért…

Becsukom a szemem, hogy elaludjak és arról álmodjak, hogy milyen módokon vehetem rá, hogy bántson.

---

[1] Pottery Barn – amerikai bútorüzlet