31 - 32 - 33. fejezet

 Harmincegyedik fejezet

Evie

Fordította: Shyra

 

Próbálok jókislány lenni, és senkit sem megölni. Ezra éjszaka a bárban adott munkát nekem, míg ő az üzleti ügyeit intézi. Azt mondta, hogy ha lefoglal, akkor távol maradok a bajtól, de alábecsül engem, mert valójában a kis démonjaim még mindig hívogatnak. Az a helyzet, hogy a legaggasztóbb az volt, hogy néha, amikor néztem, hogy a mellkasa le-fel emelkedik alvás közben, azt suttogja, hogy öljem meg. De nem tudom megtenni, mert szeretem. Nem akarom megölni az egyetlent, amit szeretek.

Három hétig dolgoztam a bárnál, anélkül, hogy megöltem volna bárkit is. Aztán két héttel ezelőtt Ezra feldühített, és megöltem valakit, akit nem kellett volna. Azt hittem, hogy meg tudok állni annál az egynél, de annyi rossz férfi van a világban, és Ezra nem engedi, hogy visszavegyem az irányítást.

Képtelen vagyok kiverni a fejemből azt, ahogy Jen nézett ma reggel Ezrára. Nem tudom kiverni a fejemből, ahogy Ezra a rohadt ablaknál kúrja őt. Téged még mindig nem baszott meg úgy az ablaknál, Evelyn.

– Édeske – mondja a férfi, ezzel kirántva engem a gondolatmenetemből. – A söröm.

– Miller Light? – kérdezem, miközben az üvegért nyúlok.

– Ezt mondtam először is, buta kurva.

Forróság önti el az arcom és összeszorítom az állkapcsom.

Mosolyt erőltetek az arcomra, bólintok és elfordulok tőle, majd megfogok egy poharat miközben a csaphoz sétálok vele. Csak egy gyors mozdulatra van szükségem, hogy kipattintsam a gyűrűm tetejét és beleszórjam a mérget a poharába. Amikor megfordulok, hogy odaadjam a sörét, fogalma se lenne róla, hogy tettem valamit bele. Hogy őszinte legyek, Ezrának a valaha voltra legjobb ötlete az volt, hogy a bárpult mögött dolgozzak. Megkönnyíti ezeknek az undorító férfiak megölését. Csak megisszák az italukat. Rosszul kezdik érezni magukat és meghalnak. Vagy összeesnek pár háztömbbel arrébb vagy a metrón. És a város ezen részében a metróban talált eszméletlen alakokat általában a túladagolás áldozatának tudják be.

Ujjaival végigsimít az enyémen, amikor elveszi a poharát. – Csinos kis cucc vagy. Kár, hogy nem az itteni kurvák egyike. Jó pénzt fizetnék azért, hogy a farkam a szűk kis puncidba mélyesszem – kacsint, kortyol egyet és elfordul a pulttól.

Bárcsak láthatnám, ahogy próbál egy utolsót lélegezni. De jó lány vagyok, ezért nem tehetem.

Néhány perccel később a pult körüli tömeg lecsökken, így megragadom az alkalmat és kimegyek a mosdóba. Miközben a kezem mosom, az ajtó kinyílik.

A férfi az, a bárból és nevetve végignéz rajtam. Nem foglalkozom azzal, hogy elzárjam a vizet, hanem gyorsan az ajtó felé indulok, de ő becsukja és bezárja. Hevesen dobogó szívvel hátrálni kezdek, ahogy felém tántorog. Beteg mosoly ül a száján, ahogy megragadja a hajam és a falnak lök. Felnyög, ahogy a mocskos csempéhez szorít.

– Minden nő kurva – mondja. – Ami azt jelenti, hogy a puncid az enyém.

Ordítok, de a mocskos kezével befogja a számat. A bőrébe mélyesztem a fogam, az izzadtság és a zsír íze betölti a számat, de meg se moccan. Megragadja a szoknyám és felhúzza a combomon. Küzdök, és megpróbálok belerúgni, de úgy helyezkedik, hogy ne tudjak mozdulni. Durva keze a bugyim kutatja, és megpróbálom szorosan összezárni a combom.

– Mmm – nyögi a fülembe –, szeretem a küzdelmet, cukika. Szeretem a mocskos kis kurvákat, akik harcolnak.

Elfojtom a zokogást, és az agyam behúzza a kéziféket. Jól tudom, hogy semmit sem tehetek, hogy megállítsam. Túl kicsi vagyok, túl gyenge és ez az ember elveszi, amit akar tőlem. A kagylóban még mindig folyó vízre koncentrálok, és megpróbálok másra gondolni. Megpróbálom kizárni az agyamból ujjait, amelyek bökdösnek és piszkálnak, mialatt nyög. Visszamegyek gondolatban arra a helyre, amit akkor használtam, amikor Zachariah elintézett. Dermedtség. Üresség. Hiábavalóság.

A férfi az alkarját a torkomnak szorítva fojtogat, így tartva engem egy helyben. Tudom, hogy ez miért történik. Mert örömöt leltem a vezeklésben. Szeretem, amikor Ezra megver és a megbocsátáshoz el kell viselned a fájdalmat. Ez a büntetésem. A fájdalmam. 

A férfi egy köteg pénzt vesz elő és az arcom elé tartja. – A kurváknak fizetnek azért, hogy basszanak.

Megrázza előttem a pénzt, és az ujjaival akarja szétfeszíteni a számat. Megpróbálok harcolni vele. Összeszorítva tartom az ajkaim, de nagyobb erővel nyomja a torkomat. Nem kapok levegőt. A tüdőm ég, és levegő után kapok. Amikor kinyitom a számat, a torkomig nyomja le a pénzt a kövér ujjaival. Köhögve és öklendezve köpöm ki a koszos bankjegyeket. 

– Túl jó vagy hozzá, hogy elvedd a pénzemet? – nevet.

Hallom, hogy valaki próbálja kinyitni az ajtót, hangos durranás hallatszik, de a retesz nem enged. Soha senki nem mentett meg. Sem az apám, se a rendőrség. Isten sem. És évekkel ezelőtt elfogadtam, hogy soha senki sem fog.

A férfi a sliccét rángatja, a cipzár hangja olyan hangosnak tűnik. A nyögésétől, amikor kiveszi a farkát a nadrágból, a gyomrom összeszorul és a szívem őrült iramban ver. Meg akarok halni. Inkább meghalok, mint hogy hagyjam, hogy ez az ember használjon, de tehetetlen és gyáva vagyok.

Hangos dörrenés hallatszik. A fém zsanérok csattanással elengednek, ahogy az ajtó a padlóra zuhan. Minden olyan gyorsan történik, és a férfi hirtelen elszakad tőlem. Összeomlok, a lábaim gyengék. Ezra hatalmas alakja tornyosul a férfi fölé, újra és újra lecsap az arcába. A mosdóhoz vonszolja és arccal lefelé belenyomja. Csak arra tudok gondolni, hogy úgy néz ki, mintha Ezra nyaktilóra tette volna a pasi fejét.

– Rossz lányt választottál baszni – mondja Ezra nyugodtan, mielőtt előveszi a fegyverét, a férfi tarkójához szorítja és meghúzza a ravaszt.

A fülem cseng a hangos durranástól. Nem kapok levegőt. Ezra rám pillant, mellkasa hevesen emelkedik. Egyik kezével még mindig a férfit tartja a mosdókagyló felett, a másikkal kitámaszt a tükrön, a fegyver még mindig a kezében van. – Rendben vagy?

Mondanom kellene valamit. Tudom, hogy kellene, de mit mondj az első embernek, aki megmentett. A férfinak, aki megmentett, amikor még Isten sem. Talán Isten küldte Ezrát, hogy megmentsen, Evelyn.

– Evie – kiált, én pedig megugrok.

Könnyek szúrják a szemem, a szívem eszeveszetten dobog. Meg kellene köszönnöm neki, le kellene essek a lábai előtt és istenítenem, de csak arra tudok koncentrálni, hogy továbbra is a kagyló fölött tartja a férfit.

– Miért tartod még mindig? – kérdezem.

– Nem akarok mindenhol vért a kurva fürdőszobában.

Bólintok, de nem mozdulok el a helyemről. A férfit bámulom, akit Ezra tart. Hallom ahogy a vér csöpög, csöpög és csöpög le a lefolyón és a látásom elhomályosodik. Végre jelentek valakinek annyit, hogy szerinte érdemes legyek a megmentésre. Szenvedély, harag, birtoklás. Ez Ezra módja, ő így szeret. Most már tudom. Ez életem legjelentőségteljesebb pillanata, és dagonyázni akarok benne. Hagyom, hogy a könnyek leperegjenek az arcomon, és nem próbálom elrejteni őket. Ezúttal Ezrának adom a könnyeim. Tompa puffanást hallok, ahogy elengedi a testet és egy szó nélkül lehajol, a karjaiba emel és kivisz a WC-ből.

Jonty kifejezéstelen arccal áll az lerombolt fürdőszoba ajtó előtt.

– Tedd vissza az ajtót és zárd le a fürdőszobát – utasítja Ezra. – És hívd a kurva takarítókat. – Az öklömbe szorítom Ezra ingét, és a fejemet a mellkasára fektetem. Ő az én mentsváram, a kikötőm, a megmentőm. Meg fog védeni.

Ő más.

Ő különleges.

Az enyém.

És soha senki más nem lesz annak részese, amiben mi osztozunk. Bűn és vér által összekötve.

Érte most már mindig rendes lány leszek.

 

 Harminckettedik fejezet

Ezra

Fordította: Shyra

 

Evie meggörnyedt alakja előtt lépkedek. Dave őt védelmezve mellette fekszik a kanapén.

– A fenébe, Evie. Bevitted a fürdőszobába, hogy megpróbáld megölni őt? És a kibaszott igazságot mondd, különben olyan következményei lesznek, amelyek nem fognak neked tetszeni.

Lenéz az ölébe, és Dave hátát simogatja. – Nem… – leheli, rám villantja tekintetét, szemébe könnyek gyűlnek. – Ő csak követett engem a fürdőszobába. Sosem érintenék másik férfit, Ezra. Soha. Soha többé nem hagynálak úgy cserben. Szeretlek.

Amennyire utálom ennek a fogalmát, most nem tehetek róla, de annyira tetszik, mert nincs az a fájdalom, amely annyi hatalmat vagy irányítást hordozna magában, mint a szeretet.

Mosolygok. – Igen, kicsi gyilkos?

– Igen. – A tekintete fogva tartja az enyémet.

– Jó.

 *****

 

Két nap telt el, és Evie úgy követett engem, mint egy kivert kutya. Gyűlölöm a tényt, hogy az a fickó megérintette őt, és emiatt újra és újra meg akarom ölni.

A hálószobába megyek, hogy megnézzem és az ágyban találom Dave-et ölelve. Többnyire már szarik rám Dave. A rohadék kurvára nem hűséges. Az utóbbi két éjszakán itt hagytam Evie-t, amíg a klubba mentem. Egyik emberemmel a biztonság kedvéért azért szemmel tartattam a lakást. Vagy azért, hogy mást kint tartsak, vagy azért, hogy őt bent, nem tudom, de az biztos, hogy nem tudok mindent irányítani és még rajta is tartani a szemem.

Leülök az ágy szélére, és lenézek Evie-re. Szar vagyok az ilyen helyzetekben. Amikor kurvák közt nősz fel, az ilyen szarság normálisnak tűnik.  A pasik gyakran megpróbálnak túl messzire menni egy kurvával, azt gondolva, hogy mivel eladta magát, bármi megengedett. Tény, hogy semmi sincs ingyen, és a fickó, aki megérintette Evie-t, nem az első, akit erre figyelmeztetnem kellett. De, végül is, ez az üzlet része. Elfogadod és továbblépsz. Evie nem fogadja el. Vissza kell hoznom a kicsi gyilkosomat.

– Oké. Elég. Kurva voltál. Már érintettek meg. Már meg kellett volna szoknod. Most emeld fel a segged és zuhanyozz le. – Felrántom a paplant, mire Dave morogni kezd. – Ma este eljössz a klubba. Szükségem van valakire a bárban. – A hátára fordul, kifejezéstelen tekintete a plafonra szegeződik. Dave úgy veszi, hogy távoznia kell.

– Kurva vagyok. Mocskos vagyok. Bűnös és gonosz vagyok, és ezért buknak el a tisztességes férfiak. Zachariahnak igaza volt. Megérdemlem azokat a rossz dolgokat, amik velem történnek, mert nem vagyok rendes lány, Ezra. A rendes lányod akarok lenni, de rossz vagyok – felpillant rám. – Újra meg fog történni, mert bűn vagyok.

Mi a fasz?

Megdörzsölöm az arcom. – Nem vagy kurva – morgom. – És ki a fasz az a Zachariah?

Szaggatottan lélegzik, majd eltakarja kezével a száját, miközben könnyek csorognak le a halántékán.

A féltékenység nem olyan dolog, amihez hozzá lennék szokva. Elveszem a nőket, megtöröm őket, birtoklom őket, majd továbbadom. Evie mégis más. Evie az enyém, és annak a gondolata, hogy valaki – bárki – megérinti őt, arra késztet, hogy kinyírjam. Nem tudom mi ez vele, ami miatt irracionális lettem, de nem tehetek ellen. Ő már nem üzleti ügy, hanem személyes.

– Ki.Az.A.Zachariah? – Szeretném tudni, hogy ki a fasz mondta neki, hogy megérdemli ezt az életet, hogy nem jobb egy kurvánál.

Minden szín kifut az arcából, tekintete a semmibe réved.

– Egy fiú, akivel együtt nőttem fel – suttogja.

Megtámaszkodom keskeny csípője mellett és fölé hajolok. Megfogom az állat, és rákényszerítem, hogy rám nézzen.

– És hol van ez a fiú most, Evie? – A hangom az egyre növekvő dühöm ellenére is nyugodt marad.

– Nem tudom.

– Nos – lehelem –, a fiúd tévedett. A rossz dolgok semmi más ok miatt nem történnek, mint balszerencséből.

– Az én hibám volt, mert csinos voltam. Ha nem lettem volna csinos, nem akart volna engem.

Mit is mondjak erre?

– Ezra – felül és lefelé néz az ölébe. Mély levegőt vesz, majd könnyekkel telt szemmel felnéz. – Szeretsz engem?

Ezt nem gondolhatja komolyan. Megdörzsölöm a tarkóm ás ránézek. Bizonyos szemszögből, törődöm Evie-vel. Akarom őt, birtoklom őt, de sosem fogom szeretni. Én csak nem vagyok rá alkalmas.

Reményekkel teli szemébe nézek. – Nem – mondom.

Remegő ajkakkal bólint. – Mert rossz ember vagyok…

– Kurva életbe, Evie – mormolom. – Ne csináld ezt a szarságot. Csak nem szeretlek, nincs oka.

– Mert kurva vagyok… – könnyek folynak végig az arcán. Gyűlölöm a könnyeket, hacsak nem én fakasztom őket. Soha senki másnak ne legyen felette akkor hatalma, hogy megríkatja. Csak nekem. A könnyei az enyémek.

– Nem! – nyögöm. – Meg akarlak baszni, és kurvákat nem baszok – ráemelem egyik szemöldököm. – Mit akarsz még?

– Nem érted. Kurva vagyok. Mindig is az voltam. Mindig kísértést jelentettem, anélkül, hogy akartam volna. Isten Zachariaht választotta. Az én hibám, hogy eltévelyedett. Ő igazlelkű volt, és mindenki tudta, hogy bűnre kényszerítem. Azért büntetett, hogy bocsánatot nyerjek, de gyűlöltem őt ezért. – Megrázza a fejét, mielőtt folytatja a hablatyolást. – Isten szereti a bűnösöket, de gyűlöli a bűnt, és én bűn vagyok, Ezra. Bűn vagyok, szóval még Isten sem tud szeretni engem.

– Bassza meg – mondom nyögve. Nem tudok a szarságával megbirkózni. – Hallod te magad?  

– Nem érted hogyan működik a vallásom – zavaros pillantást vet rám. –  Minden okkal történik.

Homlokom ráncolva ökölbe szorítom a kezem, hogy megőrizzem a nyugalmam. – Evie, egyszer már mondtam neked, és kurvára nem szeretem magam ismételgetni. A vallás baromság. Az istened is baromság. – Kinyitom az öklöm, és a teret megszüntetve kettőnk között, a tarkójára teszem a kezem. A szeme becsukódik, a lélegzete akadozik. – Én vagyok az egyetlen isten, akire szükséged van, kicsi gyilkos. Én vagyok az, aki megvéd téged, és én vagyok az, aki pokolra juttatja azt, aki bánt téged.

Lehunyt szemmel lehajtja a fejét. – Kérlek, bocsásd meg Ezrának azon dolgokat, melyeket nem ért…

Szemforgatva végighúzom a kezem az arcomon.

Kinyitja a szemét, tekintete az enyémbe fúródik. – Szeretlek, Ezra.

 

Harmincharmadik fejezet

Evie

Fordította: Jane

Szeretni fog, egy napon szeretni fog.

Az ágyon fekszem, és a plafont bámulom. Mocskosnak érzem magam, amiért meséltem Ezrának Zachariahról. Tudom, hogy most azt gondolja, hogy mocskos vagyok. Evelyn, most már biztosan nincs rá esély, hogy beléd szeressen.

Lehunyom a szemem, próbálok imádkozni, de nem találom a szavakat. Az elmémet túlságosan birtokba vette Ezra, így még imádkozni sem tudok. A hálószoba ajtaja kinyílik és ezüstös fény árad be az előszobából. Hallom, ahogy Dave nyakörve csilingel, amikor megkerüli az ágyat, fejét megpihenteti a matracon. – Nem vagyok rossz – suttogom, és ő megnyalja az arcom, majd felugrik az ágyra. Átlép rajtam, végül a lábam mellé telepszik le. A fejére fektetem a kezem, simogatom, majd álomba merülök.

Vér csörgedezik az ajkamból, onnan, ahol az előbb megütött és a tekintetem nem tudom elszakítani a kezében tartott késről. Üvölteni akarok, de tudom, hogy ha megteszem, akkor el fogja vágni a torkom, ahogy már annyiszor megígérte. Ököllel az arcomba csap és egy hangos csattanással a földre zuhanok. „Megtisztítalak a bűntől így vagy úgy, de megteszem” – morogja. „Vagy baszással vagy veréssel, nekem teljesen mindegy.”

Megpróbálok jobban hasra fordulni, abban a reményben, hogy megengedi, hogy szégyenteljesen elkússzak, de ehelyett lovagló ülésbe rám ül, késes kezével a hajamba markol. „Maradj nyugton” - mondja, fejemet a földhöz nyomja. „Te vagy maga a bűn, Evelyn. Úgy is nézel ki, mint a csábító bűn.”

Érzem a kés hegyét a gerincem tetején és igyekszem visszafojtani a torkomból feltörni készülő sikolyokat. „Kérlek, kérlek, ne tedd” – könyörgöm, de ettől csak még szorosabban nyom oda a földhöz, ránehezedik a késre és lassan elkezdi végighúzni a gerincem mentén. Éget, az izmaim megfeszülnek és üvöltök a fájdalomtól.

„Azért teszem ezt, hogy megmentselek. Megjelöllek, hogy mindenki tudja, hogy romlott vagy, de megbocsájtás által megtisztultál.” Felszisszen, miközben egy vízszintes vonalat vág keresztül a hátamon. A penge lángra lobbantja a bőröm, mar és éget, ahogy felhasítja a testemet. „A véred annyira piros.” Morogja, és érzem a leheletét a bőrömön. Nedves nyelvét végighúzza a friss sebemen, elégedett nyögés tör fel belőle. „Érzem a belőled áradó gonoszságot. Szivárog az ereidből, Evelyn. Vér által a feloldozás megadatik.”

Zihálva és izzadtan ébredek, oldalra nézek, Ezra már nincs az ágyban. Nélküle elveszettnek érzem magam, és utálom ezt. Volt idő, amikor erősnek éreztem magam, de miatta elgyengülök. Amiket Ezra mond nekem, bűnös dolgok. Istenkáromló, de akkor mégis miért szeretem? Ő nem Isten, de mégis, valamilyen okból kifolyólag, azt akarom hinni, hogy az. Az agyamat elárasztják az Ezrával kapcsolatos gondolatok, és ha őszinte akarok lenni, akkor, amikor lehunyom a szemem, hogy imádkozzak, akkor kísértést érzek arra, hogy hozzá imádkozzak. Emiatt a pokolra fogok jutni. Megfeledkeztél Hannahról…

Az elmém zavarodott és leblokkol, ahogy próbálok dűlőre jutni magammal. Apa vezette a közösségünket, arra tanított minket, hogy a férfi a nő mestere, hogy a férfi igazságos és csak őáltala találja meg a nő a hitet és a vallást. Egy mester felér egy Istennel. Ezra az én mesterem, így akkor lehet az Istenem? Talán még sem vagyok bűnös, amiért így érzek.

Evelyn, Ezra nem igazságos. Őt szeretni, bűn. Elcsábít téged Istentől.

De ha Ezrához imádkozom, akkor az imáim meghallgattatnak. Ő meg fog menteni. A hitem ingadozik egy olyan férfi miatt, aki megtestesítője annak, amit egykoron gyűlöltem. Biztos vagyok benne, hogy az ördög épp ironikusan röhög ezen. Mindent megkérdőjelezek az életemmel kapcsolatban, és, hogy őszinte legyek, inkább mondok le Istenről és szeretem Ezrát minden bűnösségével együtt.

Miről beszélsz, Evelyn? Istenkáromló vagy?

Miket beszélek? A szívem veszettül kalapál, a tenyerem síkos az izzadtságtól. Ledobom magamról a takarót, összeszedem a tegnapi ruháimat a földről és elindulok a nappali felé.

Bocsánatért kell esedeznem, Isten színe előtt kell lennem. Lehet, hogy Ezra jelenléte blokkolja Isten jelenlétét. El kell mennem a templomba, hogy imádkozzak, majd Ezra bűnhődés gyanánt elverhet. Már semmi más nem érdekel, csak és kizárólag Ezra. Ezra az, aki miatt dühömben meg kell ölnöm azokat a férfiakat. Az ő elfogadása, megbocsájtása és beleegyezése az, amit kétségbeesetten keresek, és már nem Istentől várom mindezt, ezért változtatnom kell ezen. Körül kell öleljen a szentség, és ezen a helyen semmi sem szent.