20 - 21- 22. fejezet

 

Huszadik fejezet

Ezra

Fordította: Shyra

A telefonom megszólal és meglátva Zee számát a kijelzőn, elmosolyodom.

– Zee, hogy vagy?

– Faszfej vagy, Ezra. Egy hülye fasz – káromol.

– Nem vagyok, Zee – nevetek. – Te vagy a hülye, aki azt gondolja, hogy következmények nélkül baszakodhat velem. Tényleg azt hiszed, hogy felveheted a harcot?

– Ezra, felveszem és leszámolok veled.

– Nem anélkül, hogy saját magaddal is megtennéd. És mi miatt? Fuss, amíg van esélyed, Zee, add el a rabszolgáid, keress pénzt. Éld túl – köpöm a szavakat. – Mert ha nem, elmegyek érted. Lehet, hogy életben hagylak, de a kibaszott világodat a földig égetem.

– Tönkre foglak tenni, Ezra. És amikor a térdeiden csúszol, azt fogod kívánni, hogy bár elfogadtad volna az ajánlatom.

Az eldobható telefonom sípol, és nevetni kezdek, ahogy gyorsan elolvasom az üzenetet.

– Ha már égetésről volt szó, lehet, ellenőrizned kellene a raktárépületed – felnevetek és leteszem.

Mosolyogva megnyitom az öt másodperces videót, amin Zee raktárépülete felrobban. Ha van valami, amihez Jonty igazán ért, az a pirotechnikai show.

 

Huszonegyedik fejezet

Evie

Fordította: Katie

Három napja voltam itt. Tudom, hogy elmehettem volna, de nem akartam. Zee, a férfi, aki megölte a testvérem, engem akar. Én viszont nem állok rá készen. Semmit nem tudok róla és amikor tegnap Ezrát Zeeről kérdeztem, megragadta a torkom és majdnem megfojtott. Ezra azt mondta, hogy ő majd gondoskodik róla és én szeretnék hinni neki, de túl sokáig tart. Ráadásul nem vesz rólam tudomást, amitől mérges vagyok.

Minden egyes ébren töltött pillanatot azzal töltöttem, hogy a fejembe véssem a club alaprajzát. Ismerek minden egyes négyzetcentimétert, amit a kamerák figyelnek. Tudom, hol vannak a fekete lyukak, ahol nem látnak. Ezra négyszer baszott és vert meg az irodájában, miközben kliensekkel és kurvákkal volt tele a folyosó, és én nyögtem és sikítottam, mert tetszett, mert nem tudott ellenállni, mert jobb voltam, mint Jen.

Minden egyes órával, minden egyes érintéssel egyre jobban gyűlöltem Ezrát, mert uralta a gondolataim. A valaha tiszta szívem most bemocskolódott, mert csak arra tudtam gondolni milyen érzés volt a lábam között, mélyen bennem. Nem találok az imádságban vigaszt már, mert tudom, hogy milyen a keze általi megbocsátás és én csak azt akarom. Bűnbocsánatot akarok. Azt akarom, hogy a bennem kavargó bűnt tépje ki. Azt akarom, hogy Ezra tisztítson meg.

Ezra az ördög és én akarom őt. Egy részem meg akarja ölni, egy részem azt hiszi nélküle meghalnék és ó, micsoda elbaszott egy helyzet ez. Úgy érzem a bűn és a megbocsátás soha véget nem érő körforgásába ragadtam és Ezra mind a kettő: a bűnöm és aki feloldoz. Ez hogyan lehetséges egyáltalán?

Meg kell magam tisztítanom. Újra a helyes útra kell lépnem, távol az ördögtől. Mindamellett, Ezrának meg kell bűnhődnie a hazugságért. Meg fogom neki mutatni milyen jól szopok.

A klubban szóló hangos zenétől dübörög a padló a lábam alatt. Nem szabad elfelejtenem, hogy miért vagyok itt. Nem azért, hogy Ezra szexrabszolgája legyek; nekem célom van. Ezra azt hiszi, hogy ő irányít, és ez így is van, de csak azért, mert én megengedem neki. Azt hiszi én egy egyengedelmes kis bárányka vagyok, aki engedi, hogy elpusztítsák. De téved. Vadász vagyok. Harcos. A gyengeségem a vonzerőm és meg fogom mutatni Ezrának, hogy nem tud engem irányítani. Csak akkor uralhatod, ha a szeretett férfit megölöd. Keress egy bűnöst, Evelyn.

 A repedt ajtón keresztül belépek Ezra irodájába. Ezra széke üres, de akkor meghallom, hogy az egyik lánnyal vitatkozik a folyosó végén. Gyorsan leszaladok a lépcsőn, végigsietek a folyosón, a szívem dübörög a mellkasomban, miközben belépek a sötét klubba. Becsukott szemmel állok az ajtóban, mert itt a kamerák nem látnak. Kérlek, segíts nekem… Abban a pillanatban, amikor kinyitom a szemem, meglátok egy férfit frissen vasalt ingben, aki körül úgy kavarog a levegő, mintha vihar lenne. Olyan, mint egy jelzőfény, és tudom, hogy ez egy jel. Amikor a tekintetünk találkozik, összeszűkíti a szemeit és magamhoz intem az ujjaimmal, cicás mosollyal. Minél közelebb jön, annál jobban levetkőztet a szemeivel. Amikor megáll előttem, megragadom a selyem nyakkendőjét és az arcomhoz húzom.

Felhúzza a szemöldökét és vigyorog, felfedve a tökéletes, hófehér fogait.

– Egyike vagy Ezra lányainak? – kérdezi.

– Igen.

A férfi a fülemhez hajol, mélyen beszívja az illatom. Undor önt el, legszívesebben megfojtanám.

– Egyike vagy az olcsó kurváinak vagy egyike vagy a lányainak? – kérdezi.

Ezt úgy veszem, hogy tud a többi lányról, az olyanokról, mint a húgom volt. Egy kép jelenik meg a fejemben, ahogy ez a férfi leszúrja Hannaht, ahogy elveszi az életét, és összeszorítom az állkapcsom. Talán ő Zee.

– Számít, ha a ház ajándéka vagyok? –vigyorgok, és a kezeim végigfuttatom az inge elején. Válaszul felnyög, én megfordulok, a nyakkendője még mindig a kezemben, miközben a lépcső felé vezetem.

A lépcsők nyögnek a férfi súlya alatt, amitől a gyomrom csomóba áll. Tudom, hogy ez kockázatos, mert ha Ezra elkap, és el fog, ebben nem kételkedem, nagyon mérges lesz. Félelem önti el a mellkasom. Nem akar rólam tudomást venni; azt akarja, hogy semminek érezzem magam, azt akarja, hogy újra és újra vétkezzek, ugyanakkor nem adja meg nem a bűnbocsánatot? Gondoskodni fogok róla, hogy észrevegyen. Fel fogom dühíteni. Kénytelen lesz megütni. Kényszeríteni fogom, hogy oldozzon fel.

Ezra irodájának az ajtaja zárva van, ami azt jelenti, hogy bent van. Lenyelem a gombócot a torkomban, miközben a férfit a szobámba vezetem. Becsukom az ajtót mögöttünk, majd be is zárom és behúzom a reteszt is.

Felpillantok a kamerába, düh kavarog a mellkasomban, miközben áthúzom a fejemen a felsőm. A férfi felé sétálok, ringatom a csípőm. Kiköti a nyakkendőjét, miközben az ujjaimmal a mellkasát simogatom és lassan minden egyes gombot kigombolok az ingén. Végigfuttatom a kezem az oldalán, lecsúsztatom az anyagot a válláról és egy finom csókot nyomok a hasára – a hasra, amit mindjárt fel fogok hasítani. Egyik kezével megragadja a hajam, hátra feszíti a fejem. A másik kezével a mellem ragadja meg és fájdalmasan megszorítja a mellbimbóm. Gyűlölöm, hogy megérint, de azt akarom, hogy akarjon engem. Szükségem van rá, hogy akarjon. Hagynom kell, hogy szeressen.

Megfogom az övét és kicsatolom, ő félresöpri a kezem. A nadrágja lecsúszik róla. Letolja a boxerét és a kezébe fogja a farkát, miközben közelebb lép hozzám. A pulzusom a fülemben zakatol, amikor a mocskos száját a nyakamhoz nyomja és csókokkal borítja el a nyakam. A kezeit végigfuttatja a testemen és a gyomrom összerándul. El kell távolodnom tőle, mielőtt elhányom magam. Eltolom, finoman, annak ellenére, hogy legszívesebben olyan keményen lökném meg, hogy a feje szétnyíljon, amikor földet ér. Kicsit meginog, mielőtt az ágyra esne.

A kezembe veszem a farkát, és igyekszem legyűrni az undort, miközben nézem. Kényszerítem magam, hogy a számba vegyem. A szád Ezra farkának teremtetett, Evelyn. Ezek az ajkak Ezráé, de az övé nem az enyém. Szóval ez nem rossz, annak ellenére, hogy bűnösnek érzem magam, dolgom van, amit el kell végeznem. Meg kell szabadulnom az ilyen férfiaktól – a szempilláimon keresztül ránézek a férfira és csak Zachariaht látom –, akik rosszak. A férfi felnyög, megemeli a csípőjét, a kezével megragadja a fejem. Ezra hazudott, a te szád nem csak neki teremtett, Evelyn. Felpillantok a kamerába. Bámulom a lencsét, önelégült mosollyal az arcomon, miközben ezt a férfit a számba veszem. Ezra észre fog venni. Mérges lesz rám.

Becsúsztatom a kezem a matrac alá és megfogom a kést, amit múlt éjjel a bárból emeltem el. Az ujjaim lassan a nyélre fonódnak. A gondolatra, hogy Ezra figyel, szégyentelenül nedves leszek.

Miközben a férfit nézem, a nyelvemmel a farka hegyén körözök.

– Mondd nekem, hogy szeretsz.

Összeszűkülnek a szemei és én mélyen a számba veszem.

– Mondd… – Be. Ki. – Mondd, hogy szeretsz engem… – Újra beveszem a számba, majd megállok és ránézek.

Liheg és markolja a lepedőt, izzadság gyűlik össze a homlokán.

– Azt isten verje meg! Szeretlek, most pedig fejezd be.

Elmosolyodom a farkával a számban, az ujjaim megrándulnak a késen.

– Evie! – Hallom meg Ezrát a folyosóról. Most már mérges és a düh egy olyan érzés, amit nem tudok figyelmen kívül hagyni. Hallom a léptei dobbanását, majd pillanatok múlva az egész ajtó megremeg.

– Picsába! – sziszegi a férfi, és elengedi a fejem.

Félelem önti el az arcát és nem tudom megállni, felnevetek.

– Evie! – kiabálja Ezra újra, és az ajtó megremeg.

A férfi összeszűkített szemmel néz rám, miközben megpróbál felállni, de mielőtt sikerülne neki, előveszem a kést és belevágom a combjába, majd megforgatom a pengét az izomban. Meleg vér fröcsköl a meztelen mellkasomra. Az artériából spriccelő vér élénkpiros és olyan, mintha egy vulkán tört volna ki, ami minden szívdobbanással újabb adag vért lövell ki. Egy fájdalmas sikoly tölti be a szobát, és átesik rajtam, miközben próbál kétségbeesetten minél messzebbre kerülni tőlem. Két lépés után összeesik és levegő után kapkodva elvérzik.

Ezra újra dörömböl az ajtón és az egész fal beleremeg.

– A kurva életbe! – kiabál Ezra. – Evie! Nyisd ki ezt a kibaszott ajtót, vagy esküszöm a kibaszott istenedre, hogy addig kínozlak, míg könyörögni nem fogsz, kislány. Meg foglak semmisíteni.

Az ígéretre pillangók lepik el a gyomrom.

Azt akarom, hogy Ezra dühös legyen rám és félemlítsen meg, mielőtt megbasz. Miatta esek bűnbe, ezért ő tud csak feloldozni. És annak ellenére, hogy tudom, az egész mennyire beteg, mégis gyönyörű. A bűnös és az ő bűne. Mi lehet szentebb saját magad üdvözülésénél? És addig, amíg meg tud menteni, nem ölhetem meg, nem számít, hogy mennyire gonosz.

 

Huszonkettedik fejezet

Ezra

Fordította: Katie

 

Az, hogy Evie itt van, nem jó. Ránézek és sóvárgok a félelmére, a fájdalmára, a vágya után. Minden alkalommal, amikor megbaszom, birtokolni akarom. Minden egyes pasinak, aki csak rápillant, golyót akarok ereszteni a koponyájába és hidd el nekem, mindenkinek megakad rajta a szeme! Éveken keresztül basztam olyan lányokat, akiket futtatok, mint Jen, de soha nem érintettem meg őket és most pont annak a nőnek kellett a fejembe másznia, aki egy aranyos kis gyilkos, aki annyira ragaszkodik a fájdalomhoz, hogy szinte levegőt sem kap nélküle. Picsába!

Beviharzom az irodámba, és whiskyt töltök egy pohárba. Mire végzek ezzel a szarral, májzsugorodást kapok. Ha csak Evie-re gondolok, kőkemény leszek, és a monitoron a szobájára pillantok, abban reménykedve, hogy elkapom alsóneműben. És ott is van. Tanga van rajta, és térden állva egy pasi farkát veszi a szájába. A szívem dübörög a bordáim közt és elönti az agyam a düh. Kirántom az íróasztalom fiókját és kiveszem a pisztolyom, mielőtt a szobájához indulok. Lenyomom a kilincset, de nem mozdul.

– Kurva életbe! – kiáltom. – Evie! Nyisd ki ezt a kibaszott ajtót, vagy esküszöm a kibaszott istenedre, hogy addig kínozlak, míg könyörögni nem fogsz, kislány. Meg foglak semmisíteni. – Meg fog fizetni ezért és meg fogom ölni azt a faszt, aki hozzá mert nyúlni ahhoz, ami az enyém.

Teszek pár lépést hátra, majd nekirontok a vállammal az ajtónak. Az ajtó megreccsen, hátralépek és újra neki vágódok. Az ajtó könnyedén kinyílik. A szoba úgy néz ki, mintha a texasi láncfűrészes járt volna ott. A lábainál fekszik a pasi, akit éppen leszopott és a combját szorítja. Vér fröcsög ki az artériájából és egy hatalmas nagy vörös tócsa kezd terjedni a földön. Vér csöpög le Evie melleiről a hasára és onnan a fehér csipkére. A véres kés még mindig a kezében van és csak arra tudok gondolni, hogy ő testesíti meg a halál angyalát.

– Büntess meg – mondja.

Összeszűkítem a szemeim, belépek a szobába. Csak centiméterekre van az arcom az övétől, ő lecsukja a szemeit és a lélegzete szakadozott.

– Ó, meg foglak törni, Evie. – Megremeg és látom, ahogy az egyenetlen pulzusa pumpál a nyakánál. Megragadom az állát, és belemélyesztem az ujjaim az arcába. – Emlékeztetni foglak arra, hogy én birtokollak és hogy az enyém az egyetlen farok, akit a kibaszott szádba vehetsz – kiáltom.

– Ó, hogy nyögött – somolyog. – Azt mondta elmondhatatlanul jó érzés voltak az ajkaim a farka körül. – Megragadom a torkát, elég erősen ahhoz, hogy elveszítse az egyensúlyát, mielőtt a földre taszítom. Levegő után kapkod.

– Buta, Evie. Kibaszottul nagyon buta – mondom, és alig bírom a hangomban kontrollálni a dühöm.

Ezt teszi velem. Megőrjít. Nem vagyok egy különösebben erkölcsös valaki, de nyugodt vagyok és nem hagyom, hogy elárasszon a szar. Ha megölök valakit, ha bántok valakit, azt előtte átgondolom. Nem leszek azért mérges, mert elveszítettem az önuralmam. Tőle pedig elvesztem. Kihozza belőlem a gyilkolási vágyat egy kibaszott pillantással, és ha ehhez hozzáadom mennyire akarom – bántani őt, úgy érzem egy kibaszott ketyegő bomba vagyok.

Megragadja a kezeim és a testét az ágyékomnak dörzsöli. A szemei tágra nyíltak, a kék szemeiben félelem és izgatottság kavarog. Felállítom a földről, járkálni kezdek körbe-körbe és a közben kezeimmel végigszántok a hajamon.

– Büntess meg, Ezra – mondja.

Amikor megfordulok, Evie az ágyon fekszik, a lepedőt markolja. A feneke az égbe mered, a fehér csipke tanga pedig tökéletesen megmutatja a fantasztikus seggét. A lábai között ott a férfi, akit az előbb megölt. A farkam felrobban, követeli, hogy teljesítsem a kérését. Most éppen ő irányít, és tudja is ezt, ő rendezte így. Belemarkolok a hajába, hátrarántom és a teste a földre zuhan. Kifelé indulok a szobából, őt pedig a hajánál fogva húzom magam után.

– Jonty! – kiáltom. – Jonty!

– Itt vagyok – kiált.

– Küldj egy kibaszott takarítót a hármas szobába. Most!

Felmordulok, miközben kinyitom az ajtót a folyosó végén. Becsapódik mögöttem, és bezárom, majd a kulcsot a farmerem első zsebébe süllyesztem. Evie mozdulatlanul áll a szoba közepén, a fejét lehajtja. Ennek nem így kellene működnie. Nem kellene akarnia ezt; nem kellene erre csábítania engem. Nekem pedig nem kellene ebbe belemennem. Azért ütök meg nőket, hogy tanuljanak, hogy betörjem őket, hogy pénzt keressek rajtuk. Ez… Ezt azért csinálom, mert tetszik, mert vágyok rá. Nincs semmi más oka.

Közelebb megyek a kereszthez, közben áthúzom a fejemen a pólóm, a nyakam megmozgatom egyik oldalról a másikra. Megragadom a két nehéz láncot, amik a plafonhoz vannak rögzítve és megfordítom a keresztet, ami így úgy néz ki, mint egy feszület. Evie felé fordítom, akinek a tekintete megáll a fa kereszten és az arca falfehér lesz.

Azt hiszi provokálhat, de én sem ma kezdtem ezt. Meg fogom törni, minden lehető módon. Nincsenek fizikai korlátai, szóval, ha egy kibaszott feszülethez kell kötöznöm, hogy mentálisan megtörjem, meg fogom tenni.

– Lépj a kereszthez, édesem – mondom mosolyogva.

Remegve levegőt vesz és hol rám, hol a keresztre néz. Azt gondolom, meg fogja tagadni a kérésem, de lassan odamegy, majd szembe fordul velem.

– Fordulj meg, hogy szembe legyen veled. Ne nézz rám. – Egy pillanatig bámul rám, majd dacos mosoly jelenik meg az ajkain. Én pedig letörlöm róla. – Ne kísérts – szűröm a fogaim közt.

Többé nem tudom, hogy azt akarom–e, hogy sikítson vagy sem, de ebben a pillanatban, azt akarom, hogy gyűlölje. Azt akarom, hogy sikítson és sírjon és könyörögjön, hogy fejezzem be, mert leszopta azt a pasit, és mert mindent vér borít a kibaszott klubomban és mert meg kell tanulnia a kibaszott leckét! Kibaszottul birtokolni fogom.

Hátrafordul, az arca a fának nyomódik. Megragadom a vékony csuklóit és a bőr bilincsekkel megkötözöm. Remeg, a teste tiszta libabőr. Egy más alkalommal a lábait szabadon hagynám, de nem most. A fiókos szekrényhez lépek és előveszek egy pár fém bilincset. Összerándul, amikor a hűvös fém a bokájához ér. Mind a két bilincset ráteszem. Felállok, ránézek és elmosolyodom a pozíciója iróniáján, ahogy ki van feszítve a kereszten, és mindezt miért? Mert szereti, ha bántják, szeret szenvedni, szeret behódolni.

Kihúzom az övem a nadrágomból és végigsimítok rajta, mielőtt összecsattintom. Az izmok a hátában megfeszülnek, majd ellazulnak, amikor a feje hátrahajlik egy kicsit. Akarja ezt. Annyira, hogy ölni is képes. Azt hiszi, hogy irányíthat, hogy manipulálhat, hogy megkaphassa azt, amire kibaszottul szüksége van. Téved.

– Azt hiszed, hogy irányíthatsz engem, Evie? – kérdezem halkan, és közelebb lépek a kereszthez.

– Nem. – Hallom, amikor nyel egy nagyot, miközben zilál.

Olyan közel állok hozzá, hogy érzem a parfümje illatát, a teste melegét. Oldalra fordítja a fejét, megpróbál a válla felett hátranézni.

– Kibaszottul. Ne. Nézz. Rám – mondom nyugodtan.

– De én rád akarok nézni.

– Az a te problémád, Evie – nevetek. – Úgy látszik, azt hiszed, hogy érdekel, mit akarsz.

– És te úgy tűnik azt hiszed…

Önelégülten elvigyorodok.

– Azt akarod, hogy bántsalak, édesem?

– Igen – lihegi.

– Azt akarod, hogy megbasszalak?

Hezitál.

– Igen.

Közelebb megyek hozzá és a feneke közti résbe nyomom a farkam, mert már a meztelen testétől, a határtalanság ígéretétől kemény vagyok.

– Magadban akarod érezni a farkam? – kérdezem a füléhez hajolva. Megremeg, nekem nyomja magát, amitől össze kell szorítanom a fogaim. Nagyon csábító, hogy megbasszam, hogy addig döngessem, amíg már járni sem tud. De éppen ezt akarja.

– Kérlek – könyörög szégyentelenül.

A csuklóm köré tekerem a haját, előtűnik a nyaka sápadt bőre. Lassan végignyalom a nyelvemmel a nyaka oldalát.

– Nem – suttogom.

Elengedem, hátralépek és kicipzárazom a sliccem. Rángatni kezdi a béklyóit. Mosolygok, miközben letolom a farmerem és a boxerem, éppen csak annyira, hogy előbukkanjon a farkam.

– De…

– Fogd be a pofád! – Végigsimítok a farkamon, a kezembe fogom, elképzelem milyen gyönyörű Evie ebben a pillanatban, megkötözve és élénkvörös foltokkal. Arra gondolok, mi mindent tennék vele, mi mindent megtehetnék, mert éppen ezt akarja.

A hajába fúrom az arcom és keményen meghúzom a mellbimbóját. Felnyög és újra nekem nyomja a fenekét. A kétségbeesése elég, hogy megfeszüljenek a golyóim. Addig simogatom a farkam, amíg a lábam zsibbadni nem kezd. Összeszorítom a fogaim, miközben nyers vágy cikázik át a testemen. Keményebben pumpálom a farkam, nyögök, miközben beterítem az ondómmal. Lecsukom a szemem, miközben az utolsó cseppeket pumpálja ki a farkam. Erősen lihegek, igyekszem visszanyerni a lélegzetem és a homlokom a vállára hajtom.

Ránézek az ondóra, ami beteríti és a fenekére csepeg.

– Dögösen nézel ki, amikor az ondóm borít, Evie – kapkodok levegő után és ő egy szót sem szól.

Megragadom a haját és hátrarántom a fejét, miközben egy ujjammal végigsimítok a fenekét borító ondón. Az ajkához emelem az ujjam.

– Kóstold meg, kicsi gyilkos – mondom, miközben bele nyomom az ujjam a szájába. Lenyalja az ujjam, közben nyög. Talán el van baszva, de a picsába is, tökéletes. Úgy szopja az ujjam, mint aki eddig éhezett, a farkam pedig újra megkeményedik.

Megragadom a nadrágom és felhúzom, elrakom a farkam, mielőtt megadnám magam. Kiszabadítom a bokáit.

– Tedd szét a lábaid.

Szélesre tárja a lábait és a lélegzete felgyorsul. Amikor felállok, félrehúzom a tangáját. Két ujjammal a fenekét borító ondóba nyúlok, és figyelmeztetés nélkül a puncijába nyomom őket. Levegő után kapkod, és elhúzódik tőlem.

– Vedd el, Evie!

A puncija megfeszül az ujjaim körül. Kihúzom, majd újra belé nyomom őket. Mozgatja a csípőjét, a kezemnek nyomja. Felnyög és én kihúzom belőle az ujjaim.

– Ezra…

– Fogd be! – kiáltok fel, és mérhetetlen düh önt el.

Végigsimítok a fenekén, az ondóm a farpofái közé kenem.

– Emlékszel, amikor azt mondtam neked, hogy a szűz kis feneked az enyém lesz, Evie?

Nem válaszol. Nevetek, megragadom a csípőjét és addig nyomom, amíg a feneke teljesen elém nem tárul. Remeg és egyáltalán nem az izgatottságtól. Keményen a fenekére csapok, mielőtt a fenekébe nyomom az ujjam. Összerándul az erőszakos behatolástól és próbál elhúzódni tőlem.

– Az ondóm a tested minden lyukában benne van. Az enyém vagy, kicsi gyilkos. – Belecsípek a fülébe, miközben még mélyebbre nyomom a fenekébe az ujjam. Másodpercek múlva az izmai ellazulnak, és újra nekem nyomja magát, liheg és nyög. Még egy ujjam belé nyomom a feszes kis seggébe a bütykeimig. – Emlékezz erre, amikor legközelebb a kibaszott szemeted az ajtóm elé hozod. – Megragadom a nyakát a szabad kezemmel és a nyelvemmel megnyalom a fülét. – És ha megtudom, hogy valaki más farkát a szádba vetted, olyan keményen fogom megbaszni ezt az édes kis segget, hogy szétszakad.

Mind a két ujjam gyorsan mozgatom benne. Megrándul és liheg. Kihúzom belőle, ő pedig ott marad lihegve, miközben kimegyek a szobából. Ott marad, megkötözve és kívül-belül beborítva az ondómmal.

Meg fogja tanulni. Így vagy úgy.