25 - 26. fejezet

 

Huszonötödik fejezet

Evie

Fordította: Shyra

 

A sikátorban felsikító gumiabroncsok hangja felriasztott az álmomból. Megfordulok az ágyamban, és nézem Ezrát, ahogy nyugodtan alszik.

Élvezem, hogy megérint. Hagyom, hogy megdugjon, minden nap, minden éjszaka, csupán az élvezet miatt. Nagyot nyelek a gondolattól, hogy milyen, amikor fölém tornyosul. A bőröm bizsereg az ütések, a megtisztítás emlékétől. Az utcai lámpák bevilágítanak az ablakon, és árnyékokat vetnek Ezra hátizmaira a gerince mentén. Egy olyan tökéletes és kidolgozott férfi test, mint az övé, közel áll ahhoz, hogy felérjen egy istenével. Mindenkinek szüksége van egy Istenre. Mindenkinek szüksége van valamire, amitől biztonságban érzi magát. És attól tartok, Ezra válik az én Istenemmé. 

Pihefinoman végigsimítok a bicepsze vonalán. Fogalma sincs róla, hogy ha néhány héttel ezelőtt engedett volna be a hálószobájába, megöltem volna. Ahelyett, hogy itt feküdne és aludna békésen, egy hullazsákban lenne hidegen és mereven. Nem szeretek az én Ezrámra úgy gondolni, hogy egy fekete zsákban van. Szomorúvá tesz.

Dave mellém üget és leül, feje a padlóra fekteti, és félrefordítva bámul engem. Mikor Ezra megmozdul az ágyban és felnyög, Dave hegyezi a fülét. A lábam lendítve felülök. Fájdalom seper végig a seggemen és lábaimon, és felszisszenek, még akkor is, ha a fájdalom a megbocsáttatásra emlékeztet. Az órámra pillantok, és rájövök, hogy dél van. Ezra még mindig alszik. A restség bűn, Evelyn. Karjai szétvetve, a lepedő alig takarja a csípőjét. Még alvó állapotban is veszélyesnek tűnik, de talán ez azért is van, mert koponyák és török vannak tetoválva a mellkasára, és a pokol ábrázolása fut végig a karján.

Az ágy szélén ülök, és nem tudom, mit tegyek. Dave előrekúszik és az ölembe teszi a fejét, majd nyüszítve felnéz rám. Félretolva őt, előrenyúlok a vastag függönyhöz, és félrehúzom. A nap beözönlik a szobába, és kibámulok a felhőkarcolókra. Bűntudat gyötör, mert életben vagyok, és olyan férfival alszom, akit a testvérem meg akart ölni.

Az ítélőképességemet elhomályosítja a kísértés, és eltérít a célomtól. Ezra után mentem, mert szükségem volt valakire, aki elvezet a gyilkos perverzhez, aki megölte Hannah-t. És annak ellenére, hogy Ezra megadta „Zee” nevét, de nem tettem semmit, mert Ezra azt mondta, hogy ne tegyek. Tehetnék valami, ha akarnám. Megtalálhatnám. Zee akar engem, szóval csak elérhetővé kellene tennem magam…, de jó akarok lenni.

Mit csinálok?

Megpróbálom meggyőzni magam, hogy csak azért vagyok Ezrával, az ágyában, hagyva, hogy bemocskoljon engem, mert meg fog védeni, és végül elvezet Zee-hez. Evelyn, senki nem fog megvédeni. Soha nem tettek ilyet, és soha nem is fognak. Ezra csak egy férfi, aki be akarja dugni a farkát. Öld meg. Nem akarom őt. Nem szeretem őt. Szeretem őt… Azt akarod, hogy megverjen téged, és úgy bánjon veled, mint egy mocskos kis kurvával, ami vagy.

Dave farkát behúzva nyüszít, és azon tűnődöm, hogy vajon ő is hallotta-e azt a vékony kis hangot?

*****

Már majdnem egy hét telt el azóta, hogy Ezra elhozott magával, és azt tettetem, hogy ő fog megvédeni engem. Az asztala mögött ül, cigizik, és egyik hívást a másik után intézi, és mindegyiket átkozza, aki a vonal túlvégén van. Mindenhová visz magával, és azt mondja, hogy azért, mert megbízhatatlan vagyok, és az is vagyok, de szerintem több van emögött, és azt akarja, hogy vele legyek. Legalábbis szeretném ezt hinni.

- Honnan tudod, hogy a lányaim egyike volt? – kérdezi. – Lehet, hogy a feleséged megcsal – nevet. Hosszú csend következik, mielőtt lehunyja a szemét és lecsapja a kagylót, majd azonnal feláll és az ajtó felé tart. Kivágja az ajtót, mire Dave a kanapén mellőlem rá néz.

- Jonty – kiáltja Ezra. – Mondd meg SJ-nek, hogy húzza ide a seggét. – Fel-alá járkálva a haját túrja.

Az ajtó kinyílik és egy bögyös, burgundi vörös lép be, mellei majdnem kibuggyannak a szoros felsőjéből. Még csak rám se pillant, ahogy közel lép Ezrához. Végigpillant Ezrán és a mosolyogva a műszempilláit rebesgeti.

- Mire van szükséged, Ez?

Ez? Késztetést érzek, hogy megragadjam a torkánál és megfojtsam. Ezra nem az övé, az enyém.

Összeszűkített szemmel nézett rá, mielőtt elfordult és visszaült az asztalához megint.

- Trippered van? – förmed rá.

- Óvatos vagyok – sóhajtva keresztbe fonja karját mellkasa előtt. – Tudod jól.

- Nem – puffogja és megdörzsöli az állát. – Nem tudom, mert én itt állok a szobában, miközben te dugsz a pasival, és nem tudom garantálni, hogy az teszed, amit mondtál – öklével az asztalra csap. – Rob vért hugyozik és most valamilyen módon be kell adja a feleségének az antibiotikumokat. Nem boldog, SJ!

Vállat von. – Azt hiszed, én vagyok az egyetlen nő a feleségén kívül, akibe belegyömöszöli a ráncos kis farkát?

– Én azt hiszem, hogy elég olcsó vagy ahhoz, hogy óvszer nélküli extrákat kínálj – üvölti.

Szeme rám siklott, Dave morgott. – Az egyetlen, akinek csupasz extrákat nyújtok, az te vagy, Ez – mondta egy gúnyos mosoly kíséretében, mielőtt visszafordult hozzá. Egy kést döfnék hátulról a fejébe.

Ezra komoran rá néz, felemelkedik és felé indul. A ribanc kitolja a melleit, és úgy járatja a szemét Ezrán, mintha semmit nem akarna jobban tudni, mint hogy milyen érzés vele dugni. Nézem, ahogy Ezra közel lép hozzá, a szívem hevesen dobog. Túl közel van hozzá. Elég közel ahhoz, hogy megcsókolhassa a lányt. Pánikba esek, amikor úgy ragadja meg a haját, ahogy az enyémet szokta. Ezra annyira keményen húzza hátra a haját, hogy a lábai megbicsaklanak és térdre esik előtte. Suttog a fájdalomtól, de ahelyett, hogy Ezra lazítana a fogason, még erősebben húzza.

A nő fölé hajol. – Ne baszakodj velem. Nem tetszenének a következmények. – Könnyekkel telítődik a szeme, ahogy Ezra húzza a haját. – Most menj, és vidd el a pinádat az orvoshoz, és vissza se gyere, amíg nem oldottad meg ezt a szarságot. – Elengedi a haját, és hátat fordít, mintha ő túl jó lenne ahhoz, hogy több időt vesztegessen el a lányra. Már majdnem megsajnálom a lányt. Majdnem, de azért mégse, mert mégis csak egy mocskos kurva.

Csakúgy, mint a húgod, Evelyn. Nem, a húgom jó munkát végzett, ugyanúgy, mint én.

Az ajtó kattan SJ mögött, ahogy becsukódik, Ezra pedig egy mély sóhaj kíséretében visszaül a székébe.

Hannah lefeküdt Ezrával, Evelyn. Az ő szája is ráfeszült a farkára. Nem vagy különleges. Összezavarodva és elveszve érezve magam becsukom a szemem, hogy elcsendesítsem ezt a hangot. Kíváncsi vagyok, hogy a húgom dugott-e vele. Hogy ez a lány, aki most elment, dugott-e vele. Kíváncsi vagyok, hogy hány nő, beleértve a vöröshajút is, volt Ezra ablakához nyomva túl szűk fehér ruhában.

– Basztál vele? – kérdeztem, a szívem hevesen dobogott a gondolattól. Meg kell ölnöm Ezrát, ha igen.

– Nem baszok kurvákkal.

– Baszol velem…

Tekintetünk összekapcsolódik, és ezzel kiszívja a tüdőmből a levegőt. – El kell mennem, és megoldanom pár szarságot. – Elfordul tőlem. – Maradj itt. Ne kerülj bajba és kurvára ne ölj meg senkit – morogja.

Csak úgy lerázott, ahogy azt a mocskos, beteg kurvát is. Összeszűkített szemmel nézem, ahogy kisétál az ajtón. Baszik velem, aztán ignorál. Haragra gerjedek és felállok, majd megragadom a kulcsait az asztaláról és követem őt végig a folyosón.

– Nem tarthatsz itt engem – kiabálom.

Ezra olyan hirtelen áll meg, hogy majdnem beleütközöm. Megfordul, nagy testével eltakar.

– Mikor tanulod már meg, édesem? Kurvára azt csinálok, amit akarok, és eltűröd, különben szembenézel a következményekkel.

A vérem lávaként égeti az ereimet. Úgy érzem, hogy mindjárt lángra lobbanok. A körmeimet a tenyerembe vájom, és fogcsikorgatva figyelem, ahogy eltűnik a klubban. Csak el kellene mennem. Haza kellene mennem. Nincs rá szükségem, mert ő csak elvonja a figyelmem. Nem fog megvédeni. Ugyanúgy hazudik, ahogy az apám tette, ahogy Zachariah tette, és ugyanúgy, ahogy a városban mindenki, ahol felnőttem. Ő hazug, és nincs rá szükségem rá, hogy biztonságban legyek.

Átvágtam az izzadt emberektől zsúfolt báron, tekintetemmel Ezrát követve, ahogy elértem az ajtóhoz. A hideg levegő csipkedi az arcom az utcán. Kifulladt és dühös vagyok.

Ha meg akar védeni, és berobban majd az ajtón, ideges lesz és kiabálni fog, amikor rájön, hogy elmentem. Amikor elértem az utca végére, megfordultam, hogy figyeljem az ajtót. Eltelik tíz perc, tizenöt és Ezra nem jön utánam. Az elutasítás felemészt, és sírni akarok. Elcsavarta a fejem. Mutasd meg neki, Evelyn. Érd el, hogy észrevegyen.

Kifújom a levegőt, és feljebb húzom a szoknyámat, ahogy a Sin falához dőlök. Ezra figyelmen kívül akar hagyni, akkor legyen így. El kell végeznem a munkám, és ha nem segít nekem, akkor nem vesztegetem tovább az időm. Ujjaimmal átfésülöm a hajam és lejjebb húzom a ruhám nyakkivágását, hogy feltoljam a melleim. Néhány perccel később füttyentést hallok, és felnézve egy férfi áll velem szemben cigarettát szívva.

– Mennyi?

– Száz. – Észreveszem a jegygyűrűjét megcsillanni az utcai fényben. A házasságtörés bűn.– Kétszáz gumi nélkül.

– Kétszáz – nevet.

Megfordulok és besétálok a sikátorba. Ezra kocsijának lámpái vörösen felizzanak, ahogy megnyomom a nyitó gombot.

– Wow, kibaszott jó menet lehetsz – morogja a férfi, ahogy megpillantja a fényes Mercédeszt.

– Igyekszem örömöt okozni – mondom, és vigyorogva kinyitom a hátsó ajtót.

 

Huszonhatodik fejezet

Ezra

Fordította: Shyra

 

Evie az őrületben kerget engem. Kedvelem a lányt, és kurvára szeretek elmerülni a puncijában, de a fenébe is, nagyobb ribanc, mint bárki, akit ismerek. Beszélek a kurvákkal, és látom rajta, hogy az összes lehetséges módot végigveszi magában, ahogy végezhetne velük. Evie dögös csaj, de tudod mit mondanak a dögös csajokról. Azok mindig őrültek. Nos, ő kurvára újradefiniálja ezt.

A klubteremben maradok és segítek Jacknek a bárnál, főleg azért, hogy távol maradjak Evie-től, mert ha nem, vagy megölöm vagy megbaszom – esetleg mindkettő. Addig dolgozom a bárban, amíg be nem zárunk.

Amikor a bár már csendes és az ajtók bezárva, Tony, a kidobóember hajol a pult fölé. – Hé, én lépek, de a barátnőd szeretné, ha ezt odaadnám neked. – Nem a kibaszott barátnőm. Kinyújtja a kezét és egy kulcscsomót dob nekem. Lepillantok a fekete fityegőre a Mercedes logóval rajta. Ó, bassza meg. Ez nem jelenthet jót.

– Köszi – morgom, mielőtt egyenesen elrohanok mellette. Kinyitom az ajtót, ami levezet a lépcsőn és lerohanok. Dave utánam jön pár pillanat múlva a klubból.

Abban a pillanatban, ahogy kinyitom a kocsi ajtaját, készen állok rá, hogy kinyírjam őt. – Rohadt életbe – az autó tetejére csapok. A hátsó ülésen egy fickó nézi élettelen szemekkel a kocsi plafonját. A feje furcsa szögben áll, állkapcsa leesve. Eltörte a nyakát. Ki ez a csaj? Jackie Kibaszott Chan?

Beülök a vezetőülésbe és ráadom a gyújtást. Hozzá nem nyúlok ehhez a szarhoz. Neki kell eltüntetnie a testet, és esküszöm, ha a szájába vette a farkát, a saját kezével ásatom ki a sírját a fickó mellett, és eltemetem oda. 

A gumik sikítanak, ahogy a belváros felé fordulok, a lakása felé menet. Dave egész úton nyüszög, hátrafelé tekintgetve, mintha épp kitörne a zombi apokalipszis. Az épület árnyékába leállok a kocsival. Az utolsó dolog, amire szükségem van, hogy valaki benézzen a hátsó ablakon, és észrevegye a hátsó ülésen nyugvó halottat. Nem tudom elhinni. Elment az esze. Dave olyan gyorsan ugrik ki a hátsó ülésről, hogy biztos vagyok benne, hogy összeszarta magát. Becsapom a kocsiajtót és felmászok a lépcsőn a lakásához. A vérem zubog, de megpróbálom visszafogni magam, mert pontosan tudom, hogy mit vár. Azt akarja, hogy mérges legyek, hogy a szart is kiverjem belőle, és higgy nekem; kurvára szeretném is.

Az ajtón dörömbölök, alkarommal az ajtókeretre támaszkodva. Újra és újra tízig számolok magamban, megpróbálva visszafogni magam.

– Evelyn! – kiáltom.