4 - 5. fejezet

Negyedik fejezet

Ezra

Fordította: Shyra

Visszafelé megyünk a klubhoz, Jonty egész úton a Knocking on Heaven's Doort fütyörészi. Egy hatalmas, 198 centis nyavalyás, hosszú sebhellyel az arcán, amit emlékeztetőül kapott a rohadék orosz maffiától. Néhány ember átmegy az utca túloldalára, hogy kitérjen az utunkból, ahogy feléjük közeledünk, míg mások csak szorosan az épületekhez simulnak, ahogy elmegyünk mellettük. Jontyval úgy tűnik, hogy hírnévre tettünk szert itt.

Egy nő áll az utcai lámpa alatt, és cigarettázik. Tekintetem végigpásztázza a szűk bőrnadrágba bújtatott hosszú lábait. Füst terjeng az arca körül, szőke haja hullámokban omlik a hátára. Felénk fordul, ahogy közeledünk és Jontyra villant egy szexi mosolyt. Mel. Ő az egyike a legjobban keresőimnek az utcán, de Jontyval is dug. Jonty egy ijesztő rohadék, de a nők nem tudnak betelni vele. Biztos azért, mert olyan veszélyt és sötétséget áraszt. Mel egy lépést tesz előre, mielőtt megállítom.

– Menj vissza dolgozni, Mel – adom ki a parancsot. Morcosan néz rám, de nem vitatkozik.

– Könyörtelen – szól be Jonty.

– Ha te használod a punciját, az nem hoz nekem pénzt, de az a fickó... – egy ócska pasasra mutatok, aki perverz mosollyal a képén, épp az utcán vág át hozzá.– Ha ő beleteszi a farkát, én pénzt keresek. Látod hogy működik ez?

– Tök mindegy – dörmögi. – Faszhervasztó vagy, Ez.

– Remélem, azért három óvszert húzol, amikor dugod, haver.

– Nézd, csak mert körülveszed magad puncikkal, és mégis valahogy megőrzöd az istentelen rohadt önuralmad, ne ítélkezz felettünk, puszta halandók felett. 

– Ők prostik, Jonty.

Vigyorog. – Dögös prostik.

– Senki sem akar ronda lányokat dugni.

– Ezt aláírom – kuncog, aztán újra fütyörészni kezd.

Majdnem a Sin elé érünk, amikor elfojtott zajt hallunk a bal oldali sikátor felől. Mindketten a sötét utca felé nézünk. Újra hallom. Halk nyögés, amit egy "bassza meg, igen" és "szopj le" követ.

Idióta kurvák a kibaszott utcán végzik el a melójukat. Hányszor kell elmondanom nekik? Vigyél fel a klienst az emeletre vagy az átkozott hotelbe az utca túloldalán. Rám fogják hívni a zsarukat. Jelzek Jontynak hogy várjon rám, aki összehúzott szemmel elővesz egy cigarettát és a sikátor bejáratához támaszkodik.

Halk nyögés érkezik a szemetes konténer mögül. Megkerülöm, arra számítva, hogy SJ kúrja ki a lelket is egy fasziból, mert senki nem teszi szét gyorsabban a lábát a megélhetésért, mint ő. Folyamatosan csesztetem, hogy ne a klub WC-jében, vagy a sikátorban szopja le a klienseket.

A halvány utcai lámpa elég fényt biztosít ahhoz, hogy meg tudjam állapítani, ez a lány nem SJ, de bárki is az, egy fickó előtt térdepel, akiben felismerem az egyik klienst. Fejét a falnak dönti, keze a lány hajába túr. Betolja magát a lány szájába, aki úgy nyög, mintha minden másodpercét élvezné. Bárki más elsétálna, de én szexből élek, és ez rosszat tesz az üzletnek. A pasi nyögése hirtelen elhalkul, és szorosabban markol a lány hajába, ahogy felszisszen. – Mi a fasz?

Elrántja magától a lányt és oldalra löki. A csaj leesik, elterül a járdán, és hangtalanul nevet. Szerintem megharapta. A faszi imbolyogva tesz pár lépést, aztán a falnak támaszkodik. A nő feláll, és figyeli, ahogy amaz lassan lecsúszik a fal mentén. A magassarkúja kopogása visszhangzik a falakról, ahogy lassan feléje közeledik, majd leguggol mellé, fekete ruhája felcsúszódik a combján. Valamit suttog a fülébe, mire a kliens szemei tágra nyílnak, mielőtt leáll a szaggatott légzése, majd fülsiketítő csend áll be a mocskos sikátorban.

– Fenébe, ez aztán ütős szopás volt– mondom tapsolva.

Zihálva feláll, majd megfordulva szembenéz velem. A szemei tágra nyíltak, és egy pillanatra biztos vagyok benne, hogy fel fog szívódni, de helyette kihúzza a vállát és megacélozza magát.

– Bevett valamit. Csak elájult – hazudja könnyedén, és majdnem elnevetem magam, mert ha hazudni akar, akkor dolgoznia kell még a színészi készségén. Megkísérel elmenni mellettem, magas sarkú cipője kopog a betonon.

Sóhajtva kinyújtom a kezem és megfogom a karját. – Először is, halott. – A testre pillantok a földön, mielőtt ránéznék. Most, hogy megfelelően látom, észreveszem, hogy mennyire gyönyörű is. Kábító. Ha ezekkel az ajkakkal a farkamon halnék meg, boldog férfiként tenném. Úgy néz ki, mint egy porcelánbaba a hosszú, sötét hajával és világos bőrével, a szemei nagyok és olyan kékek, hogy az már majdnem nem is tűnik valóságosnak. A főattrakció azonban az ajkai, amik még a szopás után is tökéletesen ki voltak vörösre rúzsozva. A szemei rám tapadtak, figyelve, ahogy végigmustrálom.

Teljesen nyugodt. Ha egy fickó túladagolja magát és a lábai elé zuhan holtan, pánikolnia kellene, ami azt jelenti, hogy számított erre. Nem kellene ezt dögösnek találnom. Bassza meg, nyugtalanítónak kellene éreznem, de a kőkemény farkam a bizonyíték rá, hogy mennyire elcseszett vagyok. Újra megpróbál elmenni mellettem, mire új sóhaj kíséretében megfogom az állát és közelebb húzom. Meglátom, ahogy a kis ezüst kereszt megcsillan a finom vonalú nyakán és elvigyorodom. – Másodszor pedig, az én területemen vagy, édesem, és halott vagy sem, ha te szopod le, az azt jelenti, hogy nem az én lányaim fogják. Szóval közvetve, pénzt lopsz ki a zsebemből.

– Egyes fickók nem akarnak fizetni ezért. És legutolsó tudomásom szerint, ez a sikátor New York City tulajdona, nem a tied, bárki franc is legyél. – A hangja remeg. Próbálja leplezni a félelmét, és ez mosolyra késztet.

Egészen magamhoz húztam. – Egy kurva, aki nem kér fizetséget? Nos, ez eléggé tragikus, édesem. Ismerek férfiakat, akik egész szépen fizetnének érted. – Rám néz, tekintete lángol. Szeretem a harcot. – Ami New York Cityt illeti... az enyémek ezek a kibaszott utcák. Én futtatom ezeket az utcákat. Akarod tesztelni? – Elengedtem és szélesre tárt karokkal hátraléptem. – Csak tessék.

– Fenyegetsz?

Nevetek és visszalépek a személyes terébe, majd előrehajolva a fülébe suttogok. – Nem fenyegetek. Soha. Ha tudtad volna, hogy ki vagyok, kislány, abban a másodpercben elrohantál volna, ahogy megláttál. – Mély levegőt vett és merevvé vált. Végighúzom az orrom a torkán, belélegzem a parfümje illatát. – Na most, megölted a klienseim egyikét, aki mellesleg tényleg fizetett. Ez felbosszant...

– Nem öltem meg, ellenőrizd a pulzusát – szakít félbe.

Erősen tartom a derekánál fogva, és gúnyosan mosolygok, ahogy a farmerom hátuljából előhúzok egy fegyvert. – Tényleg? – Az összerogyott testre célzok, és kiürítem rá a tárat. Forgolódik a szorításomban és kiabál, de a sikolyait elnyomják a falról visszapattanó lövések visszhangjai. – Na most kurvára halott – kacsintok rá.

A magabiztossága eltűnik. Elsápad, az ajka remeg.

– Kérlek, engedj elmenni... – könyörgi.

Felemelem rá az egyik szemöldököm és nevetek.

– Ó, most te akarsz elmenni.

Újra sikítozik és kétségbeesetten kutat segítség után, amit nem fog megkapni. Picsába, ez a nő egy kibaszott bansheenak hallatszik. Az álla alá nyomom a fegyver csövét, és addig nyomom hátrafelé a fejét, amíg a szája becsukódik.

– Ez tényleg kibaszottul idegesítő – mondom fogcsikorgatva. – Na már most, senki nem jön, ha kiabálsz. Ugyanúgy, ahogy akkor sem jött, amikor a barátodba lőttem hat kibaszott golyót. – Remeg, és kapkodja a levegőt, mintha hiperventillálna. – Mondtam neked, ezeket az utcákat én birtoklom, ahogy az embereket is bennük, szóval tegyél nekem egy szívességet, és fogd be a kibaszott pofádat.

Az a babaszerű kinézete teszi olyan rohadtul ártatlanná, és bár egyértelműen kurva, valójában ki akarom kefélni belőle az ártatlanság minden egyes kis darabját. 

Végighúzom az ujjaim a remegő ajkain. Most a rúzsa elkenődött az egész arcán. Közelebb húzom magamhoz, aztán megragadom hátul a nyakát, és a meleg bőrébe mélyesztem az ujjaim. Nyöszörögve becsukja a szemét.

– Most te meg én elbeszélgetünk egy kicsit. – Csendesen megrázza a fejét és megpróbál szabadulni a fogásomból. Sóhajtok és erősebben markolom. – Csinálhatjuk ezt egyszerűbb módon, vagy választhatod a nehezebb utat. – Végignéztem a hosszú lábain, melyet a rövid, szűk ruha felfedett. – Biztos vagyok benne, hogy az ügyfeleim értékelnék a látványt, ha a vállamra dobnálak.

Lenéz a földre, a vállai a vereségtől előreereszkednek. Elengedem a nyakát, és előveszem a telefonom, hogy felhívjam a takarítókat. – Takarítás. A Sin melletti sikátorban. – Leteszem, és visszateszem a mobilt a zsebembe. Megragadok pár szeméttel teli zsákot és a testre dobom, hogy elrejtsem, mielőtt visszavezetem őt a klubba.

*****

Becsukom az ajtót. Amikor megfordulok, Dave épp az orrát próbálja benyomkodni a ruhája alá. A csaj ledermed, egy izma sem rándul, csak a kutyát nézi.

– Ül – gesztikulálom is, mire ajkát rágcsálva engedelmeskedett. Dave mellé ül és úgy bámul rá, mint egy perverz.

– Miért vagyok itt? – idegesen bámul a kutyára. – Mit akarsz?

– Mit gondolsz, mit akarok, édesem? – nevetek.

Az ölébe bámul és a körmét piszkálja. Úgy néz ki, mint aki mindjárt sírva fakad. A farkam megrándul a megtörése gondolatára, hogy sírva fakasszam. És rohadtul nem így kellene lennie, mert ő egy kurva.

Hátradőlök a székemben, és végigpásztázom vékony, de mégis hajlékony testét.

– Kurva vagy – jelentem ki. Hunyorít, de nem vitatkozik velem. – Egy kurva, aki megöli a klienseit... jobban mondva, az én klienseimet.

– Nem öltem meg – suttogja, és lassan felemeli rám a tekintetét. – Te lőtted le.

– Mindketten tudjuk, hogy már halott volt – kuncogok. Oldalra döntöm a fejem és tanulmányozom. – Őszintén szólva, nem érdekel. Csak ne tedd meg újra. – Hátradőlök, és térdemre támasztott bokával figyelem őt. Úgy néz ki, mint egy bárány, aki készen áll a feláldozásra.

Szemöldökét ráncolva összeszorítja az ajkait. – Akkor miért hoztál ide?

– Hajlandó vagyok alkut ajánlani neked, de... – fanyarul elmosolyodom –, és ez egy hatalmas DE,... tudnom kell, hogy nem valami kamikaze kurva vagy, aki faszokat vág le meg ilyesmi szarságok. Ez nem tesz jót az üzletnek – vonom meg a vállam. Nem hiszem, hogy érdekelne, még ha azt is teszi. Van benne valami. Pokolba is, talán csak próbálom megindokolni, hogy miért keményedik meg tőle a farkam.

Összerándul, és újra az ölét bámulja tágra nyílt szemekkel. Követem a tekintetét a meztelen combjára, ahol most Dave feje pihen. Az ujjai olyan erősen markolják a szék karfáját, hogy a csuklói is belefehérednek.

– Valóban? – Micsoda őrző-védő kutya. Amikor egy gyönyörű nő belép az ajtón, máris ott van az ölében.

– Dave – hívom. Ellazul, ahogy a kutya elhúzódik tőle. – Én viszem a Sint – legyintek körbe a szobán. – És a kurvák, akiket itt látsz, nekem dolgoznak. Ők pénzt keresnek nekem, cserébe én megvédem őket. Minden ügyfél a környéken tudja, hogy mi történik, ha átlépi a határt. Én. – mosolygok lágyan.

– Ki vagy te?

– Ezra. És te?

Rám emeli a tekintetét. – Evelyn – leheli.

Ujjaimmal az asztalon dobolok. – Mondd, Evie...

– Evelyn – helyesbít gyorsan.

Próbálok visszafojtani egy mosolyt. – Ez a nagymamámra emlékeztet, Isten nyugosztalja, és nos... – testének minden egyes porcikáját végigvizslatom, majd tekintetem megállapodik a mellén – te, édesem, nem olyan vagy, mint a nagymama.

Tekintetét az ölére szegezi újra, és úgy pirul el, mint egy édes, ártatlan kislány, akinek tűnik, de mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz, és nem tudok rajta eligazodni.

– Munkát ajánlasz nekem? – kérdezte remegő hangon.

Újra a szemembe nézett, ajkai elnyíltak, így kivillantak a tökéletesen fehér fogai. A teljes lényétől egyszerűen kedvem támad előkapni az övemet, és addig verni, míg könyörög és zokog. A halk szavaitól legszívesebben vért fakasztanék belőle, hogy nézzem, amint végigcsorog a hajlatain. A farkam fájdalmasan megmerevedik, mire fészkelődni kezdek a széken.

– Talán van számodra munkám... – Megint hátradőlök a széken, a szeme minden mozdulatomat követi. Tudom, hogy ez nem jó ötlet. Ez a lány kiszámíthatatlan, olyan rizikót jelent, amellyel még nem találkoztam. Reálisan nézve, nem bízhatok rá klienseket, de látni akarom, ahogy a bőre tűzpiros lesz. Szeretném látni, hogy mennyire gyönyörű, amikor sikít. Megrémiszt, és kibaszottul akarom a félelmének az utolsó írmagját is. Azt akarom, hogy kiabáljon és sírjon, ahogy elveszem belőle mindent. Megköszörültem a torkom, és valami őrültséget tettem. – Ötezer egy éjszaka, kérdések és korlátok nélkül.

Azok a dugj-meg kék szemek rám hunyorítottak és hosszas csend következett. Az ajkát harapdálta, és lassan bólintott.

– Oké. – Fogalma sincs mibe is egyezett bele éppen.

Felhúztam az egyik szemöldököm. – Szóval még csak nem is vagy rá kíváncsi, hogy mit kell tenned öt rugóért egy éjszaka?

– Nem – mosolyog, azok a kibaszott vörös ajkak könyörögnek azért, hogy a farkam szopják.

– Három feladatot kell megcsinálnod a munkáért. Hívhatod interjúnak, ha úgy tetszik. – Lassan előrehajoltam. – Akarod a munkát? Az első fázis most rögtön kezdődik. – Felálltam és az ajtóhoz mentem kinyitni. Soha nem voltam még ennyire izgatott a gondolattól, hogy használhatom az övem egy lányon.

Feláll. Pihegve felém sétál, vállai előrebuknak, és szemeit a földre szegezi. Úgy néz ki, mintha egy kibaszott bitófa felé menetelne, és bizonyos szempontból, így is van. A francba, néhány ügyfelem egy vagyont fizetne neki. Megfordulok és kimegyek a folyosóra, magassarkúi mögöttem kopognak. Ugyanazon a rutinon megyek végig, amin mindig. Kinyitok egy ajtót és bezárom mögötte, egy pillanatig várok a sötétségben, hogy a feszült várakozás még erősebb legyen, mielőtt felkapcsolom a lámpákat.

Figyelem a reakcióját, ahogy meglátja a kivilágított fakeresztet a falon. Egy pillanatra szélesre nyílnak a szemei, de gyorsan összeszedi magát. Félrenéz rólam, és megérinti a nyakában lógó ezüst keresztet. Érdekes, egy vallásos kurva.

– Izzadsz, mint kurva a templomban, édesem? – nevetek.

– Ezt aligha nevezhetném templomnak – motyogja.

– Ó, de ott van egy kereszt.

Nagyot nyel és hallom, ahogy elakad a lélegzete kicsit. Kényelmetlenül érzi magát. Nos, ez érdekes lehet. – Vetkőzz.

A padlót nézi, vállai megmerevednek. – Azt akarod, hogy dugjak veled? Ez az első fázis?

– Nem baszok kurvákat – horkanok fel. Nem akarom megdugni őt. Fájdalmat akarok neki okozni, és aztán megdugni, kurva vagy sem.

Összeszorított állkapoccsal és becsukott szemekkel lassan hátranyúl és lehúzza a cipzárt a ruháján. Az anyag a bokájához hullik, majd leveszi a melltartóját és bugyiját, és mindössze a vörös magassarkú cipőjében áll.

– Le kell vennem a cipőm is? – kérdezi.

Bassza meg, nem.  – Nem – próbálom nyugodt és kontrollált hangon mondani. Meg kell őriznem a távolságot. Mindent, amit teszek, okkal teszek. Soha nem érek hozzájuk, amíg nincsenek kikötözve.

Végignézek a karcsú derekán, a csípőjén, a tökéletes fenekén végig le a hosszú lábain, egészen a dugj meg magassarkújáig. És a bőre, a gyönyörű bőre olyan halovány, hogy az már irreálisnak tűnik. Ráncba szalad a homlokom egy heg láttán, mely tökéletes vonalba fut felfelé a gerincén, és a dús haja alatt tűnik el. Előrelépek és oldalra seprem a haját. Összerezzen, amikor a bőréhez érek, de semmi más mozdulatot nem tesz. Még csak rám sem néz. Most, hogy a haja a vállán van, látom, hogy a heg a nyaka tövéig ér, és van egy másik vonal is, ami a vállait szeli át. Egy kereszt. Egy keresztet véstek a bőrébe. A fekete haj, a fehér bőr... ha ez a seb bárhol máshol lenne, azt hinném, hogy ez valami furcsa vallási emós szarság. De, nos, nem tudod a saját hátad bevésni. A heg miatt megbukik az üzlet. Egy dolgot ígérek az ügyfeleimnek, és az a tökéletesség. Minden olyan dolog, ami nem tökéletes, romba döntené a hírnevemet, hogy csak és kizárólag exkluzív, sértetlen árut kínálok. Különös módon, ettől a hegtől titokzatossá lesz, de akkor sem tudom őt használni. El kellene mondanom neki, hagynom kellene, hogy elmenjen, de nem teszem. Ez már nem üzleti ügy, mert személyessé tettem. Becsukom a szemem és beszívom édes illatát.

– Menj a kereszthez – mondom neki. – Állj meg előtte, arccal a falnak. És ne nézz rám.

Csendben bólint, és utasítás szerint cselekszik. Nézem a seggét, ahogy távolodik tőlem és mosolygok. Tekintetét a falra szegezi, amikor megáll a kereszt előtt. Izgalom szorítja össze a mellkasom, ahogy megállok mögötte, elég közel ahhoz, hogy érezzem a testéből áradó hőt. A lélegzete akadozik, a vállai megfeszülnek.

– Félsz tőlem, Evie? – mosolygok. Lassan oldalra fordítja a fejét, majd tekintetét rám emeli.

– Nem – suttogja, tartva a szemkontaktust. Meg kellene büntetnem azért, mert rám nézett, de nem teszem, mert tetszik, amit látok a tágra nyílt szemeiben. Félelem. Egyértelműen kihallatszik hangja remegéséből is, és akadozó légvételéből. Hogy a picsába tud még keményebb lenni a farkam?

Felzihál, amikor hozzá préselem magam, és a nehéz fakereszthez nyomom. – Fogsz, kicsi gyilkos – ígérem a fülébe mondva. Megérintem a bőrét a derekánál, majd felfelé haladok a vállához, és onnan lefelé a karján. A légzése felgyorsul, és látom, ahogy a pulzusa lüktet a torkában. A csuklója köré fonom a kezemet, majd felemelem a karját, és rögzítem a bőr mandzsettába. Megismétlem ezt a másik csuklójával is, majd meglazítom a mandzsettát, hogy magától álljon. Elseprem a haját a nyakáról, és finoman megérintem a számmal a fedetlen bőrét.

– Van egy olyan érzésem, hogy kitartó leszel – suttogom a fülébe. Mindegyiküknek ezt mondom. Hogy miért? Mert ettől erősek akarnak lenni. Ettől a kedvemre akarnak tenni. És miért tennének olyan fickó kedvére, akit még csak nem is ismernek? Mert jó vagyok abban, amit csinálok. Néhány stratégiailag megtervezett érintéssel elérem, hogy úgy érezzék, kapcsolatban állnak velem. Ez egy ajándék.

A gondolattól, hogy lássam, ahogy a bőre rózsaszínre változik, hogy halljam a kiáltásait és a könyörgését, a farkam a nadrágomnak feszül. Megragadom a csípőjét, és a seggét az erekciómhoz húzom. – Ne fordulj meg. Ne próbálj újra rám nézni – mondom. A falon tartja a szemét, megacélozva magát, azt tettetve, hogy nem fél. Gyakorlatilag hallom a szíve dübörgését. Ez a hang zene füleimnek, mert nem akarok bátor nőket. Könnyeket akarok. Sikolyokat akarok.

Megragadtam a haját és hátrarántottam a fejét. – Fájdalmat fogok okozni, édesem. – Fogaimmal végigsúrolom a torka érzékeny bőrét. – Könyörögni fogsz, hogy hagyjam abba, de nem fogom.– Felcsavarom a haját és egy rendetlen kontyba kötöm, hevesen beleremeg az érintésbe. Finom csókot nyomok az állkapcsára, végigsimítom a sebhelye nyomát a hátán, mielőtt elfordulok.

Kicsatolom az övem, és kihúzom az övtartóból. – Könyörögni fogsz nekem, Evie – mormolom, mielőtt meglendítem az övet. A pillanat, amikor az öv a bőréhez ér, majdnem nyögést vált ki belőlem. Ez nem BDSM vagy finomkodó szarság. Nincsenek szabályok, nincsenek biztonsági szavak. Nem akarom, hogy megadóan alárendelje magát nekem. Azt akarom tőle, hogy sikítson és könyörögjön. Teljes hatalmat akarok fölötte, és amíg itt van a szobában velem, én akarom birtokolni őt, a testét és lelkét is.

Ahogy az öv Evie bőrébe mar, meg sem rezzen, és egy hangot sem ad ki. Keményebben csapok le rá, de megint csak nem rándul egy izma sem. Összeszorított állkapoccsal még nagyobb erővel sújtok le, a vérfakasztás határán vagyok. Semmi. A részem, amely hatalomra vágyik, ordít bennem, hogy törjem meg, még akkor is, ha ki kell véreztetnem ehhez.

 

Ötödik fejezet

Evie

Fordította: Jane

– Könyörögni fogsz, hogy hagyjam abba, de nem fogom – morogja a nyakamba. A goromba, de mégis kifinomult brit akcentusától a fenyegetése valahogy csodálatosnak hat. Igyekszem mélyeket lélegezni, hogy le tudjam küzdeni a feltörni kívánó üvöltésem. A hirtelen beállt csendtől a szívem még gyorsabban kezdett el verni és a pánik kezdett eluralkodni rajtam. Ösztönből rántok egyet a béklyóimon, amitől az érdes bőr a bőrömbe vág. Emlékeztetem magam, hogy miért csinálom ezt, és azonnal eszembe ötlik ő.

Hannah egy drágának tűnő piros ruhát visel, csak egy ékszer díszíti. Rám mosolyog, szemei ragyognak.

– Tulajdonképpen, béremelést kaptam.

Milyen béremelést kaphat egy kurva? Nagyot nyelek a gondolatra.

– Evelyn, ötezer dollárt keresek egy éjszaka. Egy éjszaka alatt! És a pasik, akikhez hozzáférésem lesz… – vigyorog. – Bűnösök!

Ez az a férfi, aki felajánlotta Hannahnak az ötezer dolláros üzletet, és most nekem is ugyanezt ajánlja. Azt az üzletet, ami a halálához vezetett.

– Sírni fogsz nekem, Evie – suttogja, és akkor meghallom a bőr hangos csattanását, még mielőtt megéreztem volna a sokkoló fájdalmat. A fájdalom szerteárad a hátamban, könnybe lábad tőle a szemem. Az öv csattanása visszhangzik a fülemben, ahogy újra lecsap, és én átadom magam a megsemmisítő fájdalomnak, olyan brutális erővel ütlegel. Félek attól, hogy meg fog törni, hogy meg fog ölni, de a bennem lévő vétkes élvezettel fogadja minden kegyetlen ütését. Lehunyom a szemem, ahogy a következő ütés a hátamat éri, és mosolyogni kezdek, mert már ezer éve nem voltam így megtisztítva a bűneimtől. Bocsáss meg a bűneimért. És a fájdalommal érkezik a feloldozás is. Az ima közelébe sem kerül a fájdalom feloldozó erejéhez. Úgy érzem, mintha az elmúlt négy év bűneit elmosnák rólam. Felszabadulást érzek minden egyes rám mért csapással, nem tudok magamon uralkodni, hátra vetett fejjel mosolygok, ahogy az isteni megbocsájtás végigmarja a testemet. Ez a férfi megadja nekem mindazt, amire egy ideje vágyom, és olyan szinten ragaszkodom ehhez a férfihoz, ahogy nem kellene.

Hallom a bőr süvítését, de semmi más hang nem üti meg a fülem, csak a zihálása. Attól függetlenül, hogy összerándulok minden egyes ütésnél, többre van szükségem.  Túl sok bűnöm van, amit szeretnék leróni, és ez a férfi… ez a férfi fogja megadni számomra a vezeklés lehetőségét, amit évek óta keresek. Kihúzom magam, szétteszem még jobban a lábam, és várom, hogy újra lecsapjon.  Azt akarom, hogy megüssön, szükségem van rá. Abban a hitben nevelkedtem, hogy a fájdalom egyenlő a fájdalommal, és bármennyire is felfoghatatlannak tűnik, jobban hiszek ebben, mint bármi másban az életben. A vallásomban ez az egyedüli pont, ami értelemmel bír számomra. Ha valami rosszat teszel, akkor büntetést érdemelsz. A büntetés megtanít arra, hogy engedelmes legyél, és ha mégsem, akkor legalább, megfizetsz azokért, amiket tettél. Visszaemlékszem arra a napra, amikor megöltem az apámat, a véres testére a konyhapadlón, és azt akarom, hogy Ezra erősebben verjen.

Az öv fém csatja koppan a padlón, amikor Ezra elejti. A hátam lángol, az izmai fájnak a szoros béklyókban, fejemet a hideg falnak nyomom, és sütkérezek a vezeklés édes mámorában. A testéből áramló forróság körbeölel, ahogy közelebb lép hozzám és lebontja a kontyba fogott hajam. Hátrarántja a fejem, teste az enyémhez préselődik. Az inge pamut anyaga dörzspapírként hat az igénybe vett bőrömön, és komoly kísértésbe esek, hogy megköszönjem neki a feloldozást. Meleg lehelete a tarkómat éri, ahogy megszólal.

– Tetszett, édes? – kérdezi. – Benedvesedtél tőle? – mondja, majd ajkai a nyakamon kalandoznak, amitől kiráz a hideg. Hajamat erősebben markolja, oldalra rántva a fejem, aztán fogai a húsomba mélyednek. Az érzéstől a szívem a torkomban dobog. Az elmúlt négy évben, mindig én irányítottam egy pasival szemben, de ez… e fölött nincs hatalmam. Az ő kegyelmére vagyok bízva, és épp most mosta el a bűneimet. Olyan tiszta és ártatlan vagyok, mint a hó, miközben itt állok előtte kifeszítve. Zihálok, túlságosan ki van száradva a szám ahhoz, hogy válaszolni tudjak. Megragadja a derekam és magához húz. Nem tudok másra koncentrálni, csak a nadrágjában keményen lüktető farkára.

A bal kezemet leszorító bilinccsel babrál, és úgy szakítja ki onnan a kezem, mintha dühös lenne, amint kinyílik a zár, magam mellé ejtem a karom. Apró, tűszúráshoz hasonlító fájdalmat érzek a kezemben, ahogy a vér visszaáramlik az ujjaimba. Ezra visszalép hozzám, fekete szemei csillognak, mikor ujjai a torkomra szorulnak, és bődületes erővel elszakít a kereszttől, és noha a jobb kezem még fogságban van, a falnak csap. A hideg felület éles fájdalomként hat az érzékeny bőrömön, és a torkomba szorul egy fájdalmas nyögés.

Testét az enyémhez dörzsöli, ujjai megrándulnak a torkomon, és ebben a pillanatban, amikor a nyakamat markolássza, mélyen a szemembe néz, arcának minden centiméterét alaposan megnézem. Alaposan borotválta, a precíz vonalak, csak még jobban kiemelik az arccsontját. Sötét szőke haja kusza stílusban van. Ajkai teltek és a tetején tökéletes mélyedés van, amin szégyentelenül szeretném végighúzni a nyelvem. Széles vállai és izmos mellkasa feszül az inge alatt. Ez a férfi lélegzetelállító, mintha Isteni dicsőség lengné körül, de aztán, amikor a szemébe nézek, tudom, hogy ő az ördög, mert az istentelenség és a szenny ott lapul a szemében. A tekintetéből árad a bűn és a pokoli mivolta, ezért lehunyom a szemem. Ez a férfi minden, amit gyűlölök. Rettegek tőle, mert itt és most könnyedén véget vethetne az életemnek, és mivel Hannah már nincs többé, senki nem érezné hiányomat. Lassan kinyitom a szemem, aztán egy másodperc csend után morog egyet és erősít a szorításon.

– Meg kellene törnöd, kis gyilkos. Mit kell tennem, hogy elsírd magad? Vért kell fakasztanom? – ajkai mosolyra húzódnak, tekintete veszélyes villámokat szór.

Szívem veszettül dobog, izzadtság borítja a testem. Nem fogom megajándékozni a könnyeimmel, azokat magamnak őrzöm meg. Nem sírok egy férfi miatt sem, főleg nem miatta. Feszült csend áll be közénk, csak a szívdobogásomat hallom a fülemben dobolni, miközben ő egyre csak szorosabban markolja a nyakam. Elképzelem az élettelen testem, ahogy a Hudson folyóba dobja.

– Bassza meg! – egy utolsót szorít a torkomon, majd elenged és térdre esik előttem, lábamat a vállára veszi, és aztán a forró, bűnös szája már rajtam is van. Mindenhol érzem őt, amitől igyekszem elhúzódni, de magához szögez, nem enged moccanni sem. A meztelen hátam a falnak nyomódik, nincs menekvés. Ez nem helyes, bűn, mert jól esik, amit csinál. És a dolgok, amelyek jól esnek, istentelen bűnök. A bőrömbe morog, forró lehelete a puncimon, majd nyelvét belém nyomja. A lábaim majd összerogynak a forróságtól, ami rajtam, bennem van. Fájdalom, fájdalmat akarok. Nem akarom ezt. Amint lehunyom a szemem, hogy küzdjek a kéj feltörekvő lángjaival, amelyeket lángra lobbantott bennem, a forróság hirtelen eltűnik. Otthagyott.

Lábam a földre esik, szemeim lehunyva maradnak, mert nem vagyok képes ránézni. Hallom a lépteit, ahogy átvág a szobán, majd az ajtó nyikorgását.

– Második fázis. Péntek. Tíz óra – aztán már csak a falakról visszaverődő mély visszhangját hallom.

Az ajtó becsapódik mögötte.

Várok pár másodpercet, majd kinyitom a szemem. Ezra otthagyott meztelenül, megverve, egyik karommal a kereszthez bilincselve, mert tudja, hogy büntetésre van szükségem. És ezért hálás vagyok neki.

*****

A szőnyeg égeti a térdem, ahogy az oltár elé földre rogyok. A szívem még mindig vágtázik a mellkasomban, noha már órák teltek el azóta, hogy a kezei rajtam voltak.

Lehunyom a szemem, keresem az ima szavakat, de el vagyok vesztődve. Szentséges gondolatok helyett, semmi másra nem tudok gondolni csak rá. Ezra. Gyönyörű, sztoikus, tökéletes, de a szépség a sátán műve, most már tisztán látom. Látom magam előtt, ahogy a nyelve a csiklómon játszik, és ezek a gondolatok elködösítik az elmémet, a vér az ágyékomba tódul és egy részem duzzadni, lüktetni kezd, és ezt semmiképpen nem lenne szabad a templomban térdelve éreznem. Sírni akarok, körmeimet a lépcsőfokba vájom, próbálom összeszedni magam.

Ő egy eszköz, ami a célhoz vezet, Evelyn. Egy teszt. Csupán annyi.

Sírás tör fel a torkomból, ahogy a homlokomat a lépcsőnek nyomom.

– Adj nekem békét, bocsáss meg a gondolatokért, amelyek bennem vannak.

Édes – a brit akcentusa visszhangzik a fejemben, kiráz a hideg. Használd őt, Evelyn. Csábítsd el. Kényszerítsd térdre és el fog vezetni ahhoz az férfihoz, aki megölte a testvéredet. Ő a beteg, bűnös férfiak atyja ebben a városban. Használd ki őt.

Felállok, a festett üvegre nézek, a kék és lila fényeket nézem, amelyek körülragyogják a keresztet, majd elindulok a kijárat felé. Ahogy kiérek a járdára, a fáradtság szaga körülölel. Ahogy befordulok a sarkon, megpillantok egy magas, széles vállú férfit, aki engem bámul, így gyorsítok a lépteimen. Minél tovább haladok, annál erősebb lesz az érzés, hogy valaki követ. Hátrapillantok, a férfi a nyomomban van, miközben a „Knocking on Heaven’s Door”[1] dallamát dúdolja. A félelem végigfut a gerincemen. Minél gyorsabban megyek, annál erősebb a füttyszó. Amikor nem én irányítok, olyankor félek a férfiaktól, és azt képzelem, hogy ez a férfi elkap, berángat egy sikátorba, mocskos módon megerőszakol, majd elvágja a torkom és bedob egy konténerbe. Kérlek, vigyázz rám. Majdnem futok, a szívem a torkomban ver, amikor elérem a lakásomat, és ahogy kinyitom az ajtót, a füttyszó abbamarad.

Felrohanok a lépcsőn, kizárom az ajtót, majd becsapom magam mögött és rázárom. Amint levegőhöz jutok, a szobámba megyek, és előveszem az áhítatos könyvem, az utolsó lapra lapozok. Végigfuttatom az ujjam az összes férfi nevén, akit már kihúztam a listáról. Ők már halottak. Forgatom a tollat a kezemben, azon elmélkedve, hogy mi lehet a neve annak a férfinek, aki megölte Hannaht. Nem akarok mást, mint beírni a nevét a könyvbe, de egyelőre csak egy vonalat húzok, ezzel jelezvén, hogy keresem őt. Írd bele Ezra nevét.

– Nem – rázom meg a fejem, és becsukom a könyvet, ledobva az ágy lábához, ahogy elnyúlok az ágyon.

Evelyn… Evelyn.

– Hagyj békén – kiáltom.

Tudod, hogy őt is meg kell ölnöd.

Nyelek egy nagyot, fejemet rázom, ahogy a párnába temetem az arcom, befogva a fülemet.

Ő egy bűnös, aki a bűn tárgyaként fog felhasználni téged, ha nem állítod meg. Meg kell ölnöd.

– Nem akarom. Attól, amit tegnap tett, meg lettek bocsájtva a bűneim.

Szemet szemért, bűnt bűnért. Lehet, hogy feloldozott néhány bűn alól, de belevitt más bűnbe, Evelyn. Öld meg, vagy soha nem léphetsz be a Mennyország területére.

Tudom, hogy meg kell tennem, de csak azután, hogy megtaláltam azt a férfit, aki megölte a húgomat.

---

[1] Guns and Roses dal, szószerinti fordításban: A Mennyország kapuján kopogtatni.