29 - 30. fejezet

 

Huszonkilencedik fejezet

Evie

Fordította: Katie

Ezra felpattintja az ezüst öngyújtójának a tetejét és a klikk visszhangzik a téglafalak közt. Gúnyos mosoly van a szája sarkában, miközben a láng életre kel. A vörös fény megvilágítja az arcát, a sötét szemei megcsillannak.

Annyira akarom őt.

Nagyot szív a cigarettából, összeszűkített szemekkel nézi a fal mellett összerogyott srácot, miközben füstöt fúj felé.

– Micsoda? – köhög a srác. – Bal vagy jobb micsoda?

– Bal vagy jobb, köcsög. Untatsz – sóhajt Ezra. – És amikor unatkozom, az ujjaim elkezdenek viszketni. Szóval válassz, fiú.

– Bal! Bal!

Ezra továbbra is guggol a srác előtt, újra beleszív a cigarettájába, miközben kinyújtja a kezét. Jonty egy rúgós kést tesz a tenyerébe és a férfi azonnal megpróbál eliszkolni Ezra elől, de Jonty rátapos a csizmájával a kezére. A sikolya visszhangzik a sikátorban.

Dave morog, próbál kiszabadulni a kezeim közül, ezért erősebben szorítom a nyakörvét. Ezra felemeli a kést és mosolyog, miközben a srác jobb keze felett köröz vele.

– Bal. Azt mondtam, bal – sikítja magán kívül.

Ezre megvonja a vállát.

– Meggondoltam magam. – Belevág a srác kisujjába, aki hisztérikusan jajgatni kezd. Jonty befogja a srác száját, miközben Ezra a következő ujj húsán és csontján vág keresztül.

Kínozza ezt a srácot. Nem csak az én fájdalmam szereti; hanem mindenkiét és ez nem tetszik. Azt akarom, hogy én legyek az egyetlen, akit örömmel kínoz.

– Ezra! – kiáltok, ő pedig a válla felett rám pillant, az ajkai közt lóg a cigaretta.

– Mi van?

– Ez nem valami kedves. – A szemem nem tudom levenni a Jonty szorításában vergődő srácról. – Nem lenne szabad így kínoznod. Ez rossz.

Ezra hátrahajtja a fejét és nevet, kiveszi a szájából a cigarettát és a véres ujjai közé veszi.

– Kibaszottul nem kedves? Tud élni az ujjai nélkül. Mi van a szegény faszfejekkel, akiknek elvágtad a nyakát? – A késsel a levegőbe bök. – Ő már nem annyira. – Visszafordul és folytatja tovább, újabb ujjat vág le. A srác sikolyai nyögésbe mennek át.

Összeszorítom a szemeim. Ezra nem érti, hogy az ő hibája, hogy nyakon szúrtam azt a férfit. Ha nem bántott volna, ha foglalkozott volna velem, akkor nem kellett volna olyasmit tennem, ami bűnbocsánatot követel.

– Nem, Ezra. Az gyors volt; ezt te elhúzod, ami szadizmus. Csak öld meg.

A srácnak tágra nyílnak a szemei, próbálja a fejét rázni, valamit dörmög Jonty szorítása alatt. Ezra megforgatja a szemeit, újabbat szív a cigarettába, aztán újabb ujjba vág a késsel. A srác a lábát a földhöz vágja, a háta ívbe feszül a fájdalomtól, miközben Jonty lefogja.

– Él, Evie. Ez egy kibaszott élő üzenet Evie. – Ezra feláll, ellép a fájdalomtól kínlódó sráctól. – Nem mindenki kibaszott pszichopata.

Lepillantok a srác megcsonkított kezére, nézem, ahogy a vére eláztatja az utca kőburkolatát. Mindegyik ujját levágta, kivéve a hüvelykujját.

– Miért hagytad meg a hüvelykujját?

– Nem teljesen csonkítottam meg. Végeredményben a szembefordítható hüvelykujj különböztet meg minket az állatoktól.

Ezra gonosz. Csak egy gonosz ember kínoz meg valakit ennyire. Én embereket ölök, de nem húzom el. Bűnbocsánatot kapnak. Imádkozom értük, mielőtt meghalnak. A mennyekbe küldöm őket... vagy a pokolba. Én megszabadítom őket, Ezra viszont megsemmisíti. Mint az ördög. Ő maga a romlás.

Jonty egy rongyot vesz elő a zsebéből és a srác megcsonkított kezére tekeri.

Ezra eldobja a cigarettáját és egy lépéssel közelebb megy a férfihoz, aki a vértől elázott rongyot szorítja a kezére.

– Menj a főnöködhöz, és kibaszottul mondd meg neki, hogy ha újra meglátok egy dílert a területemen, személyesen fogok elmenni hozzá – mondja Ezra. – És ez semmi lesz ahhoz képest, amit vele fogok tenni. Értetted? – A srác hevesen bólogat. – Helyes. – Ezra megragadja a dzsekije nyakát és lábra állítja. – Most pedig húzás. – A férfi inogva elsétál, és a falat használja segítségül, hogy megtartsa magát.

Egyszerűen csak hagyja őt elmenni.

– Ezra! – megragadom a karját– – Miért engedted el? Nem fognak ezek az emberek megkeresni?

Becsukja a szemét, hátra hajtaj a fejét és felnyög.

– Kérdések, Evie!

A földre szegezem a tekintetem. Ezra tapsol és Dave felugrik, majd követni kezdi, ahogy elsétál.

– Ah, hát nem elbűvölő? Ne vedd személyeskedésnek, édesem. – Jonty kacsint, majd rám mosolyog. Bólintok és elindulok mellette, ő pedig fütyülni kezdi a „Knocking on Heaven’s Door”-t. Abban a pillanatban jövök rá, hogy Ezra Jontyt utasította, hogy kövessen azon az éjszakán és aztán megint, ezt pedig nagyon romantikusnak találom.

 

Harmincadik fejezet

Ezra

Fordította: Shyra

 

Felébredek és Evie parfümjének illatával telnek meg az érzékeim. Itt van, az ágyamban. Végighúzom a kezem az arcomon. Ez nevetséges és hülyeség. Most nem a megfelelő idő ahhoz, hogy egy lány megszállottja legyek, és bármennyire is utálom magamnak bevallani, a megszállottja vagyok.

Ronannel és Seamussal Zee birodalmának a megsemmisítésén dolgoztam, és eddig majdnem minden szállítmányozási útját elzártuk Mexikó irányából, meg a legfontosabb útvonalait Európába és Amerikába. Ostromoljuk és fojtogatjuk. Előbb vagy utóbb meg fogja adni magát, vagy semmije sem marad, az, hogy kitervelt valamit, hogy maga mellé állítson, értelmetlen. Bár azt gondolom, hogy ez már túlment az üzleti ügyön, és inkább személyessé vált. A mellek óta nem hallottam felőle, és őszintén szólva, ez idegesít. Talán inkább örülnöm kellene neki. Ha nincs hír, az jó hír, igaz?

Akárhogy is, nem kellene Evie-nek nálam elsődlegességet élveznie, és mégis, olyan a lány, mintha valami beteges drog lenne. Mindent befogad és én nem tudok betelni vele. Átpillantok a térfelére, ahol Dave-vel fekszik összesimulva. Ujjaival az oldalát simogatja, Dave pedig nyüszög az élvezettől.

– Azt hittem, nem szereted a kutyákat – vigyorgok.

Mosolyogva visszanéz a válla fölött. – Hozzám nőtt.

Nem sok más választása volt. Dave olyan, mint egy árnyék.

Felkelek és lezuhanyzok gyorsan. Épp törölközöm, amikor hangokat hallok a másik szobából. Ki a fasz az? Magam köré tekerem a törölközőt és átviharzok a lakáson a bejárathoz. Evie félig nyitott ajtónál beszél valakivel. Mögé állva szélesebbre tárom az ajtót, átbámulva a feje fölött Jenre. Vörös haja laza fonatban lóg az egyik vállán. Alakjára testhez álló vörös ruha simul. Ha egy nő ilyen ruhában jelenik meg az ajtód előtt, annak egy oka van. Lepillantok Evie-re, akin az én ingem van, fehérnemű nélkül. A haja kócos, amitől úgy néz ki, mint akinek most volt része egy istenes baszásban. Hátradől nekem, seggét az ágyékomhoz nyomva. Birtokló kis mozdulat, amitől mosolyognom kell.

– Jen. Hogy vagy? – Csábítóan rám mosolyog.

Ó, ez vicces lesz. Szeretem, amikor Evie alázatos, de még jobban, amikor kiereszti a karmait.

– Jól vagyok, Ezra – mondja, úgy téve, mintha Evie itt se lenne. – Egy ideje nem hallottam rólad. Aggódtam.

Nem, meg volt sértődve, mert már nem volt rá többé szükség.

– Nos, gyere be. – Majdnem felnevetek, ahogy érzem, hogy Evie megmerevedik és megfordul, majd átbújik a karom alatt.

Jen önelégült mosollyal az arcán belép a lakásba. Evie lehuppan a kanapéra, és villámló szemekkel karba teszi a kezét.

– Foglalj helyet – mondom a kanapé felé intve. Látom, ahogy Jen Evelynre pillant. – Evelyn, ő Jen. Jen, ő Evelyn.

Evie résnyire szűkült szemmel néz engem, mielőtt Jenre pillant. Jen szégyentelenül a csupasz felsőtestemet bámulja, és Evie észreveszi, ahogy közben remeg az orrcimpája. Ó, ez túl jó. Bármelyik percben elkezdődhet a cicaharc. Egy nagyon dögös cicaharc. Ugyanakkor valószínűleg azzal végződne, hogy Evie elvágja Jen torkát.

Jen minél hosszabban néz engem, Evie annál keményebben néz ő rá. – Megyek, csinálok kávét – mondja Evie negédesen, miközben feláll a kanapéról.

– Öhm… – megyek utána. – Rendben. Megcsinálom. – Gyilkosan rám mered, és ezúttal tényleg nevetek. – Nem szeretnénk, ha valami kétes dolog kerülne bele a vendégünk italába, ugye?

– Akkor azt javaslom, hogy távolítsd el azt a kurvát a házadból – néz rám összeszűkített szemmel.

– Így nem lehet beszélni a barátaimról – felemelem az egyik szemöldököm –, édesem. – És várom a kitörését.

Szó szerint látom, ahogy elborul az agya. Az arca elvörösödik, és úgy topog a lábaival, mint egy gyerek. – Ő nem egy kibaszott barát. Baszni akar veled, és Istenre esküszöm, Ezra, megölöm.

– Hibáztatod? – nevetek és meglazítva a törölközőt kissé letolom a csípőmön.

– Ha csak egy centivel is lejjebb tolod a törölközőt…

Elkapom a kezét és a félig kemény farkamhoz húzom. – Akkor mi lesz, kicsi gyilkos?

– Akarod őt?

Megragadom hátul a nyakát és közelebb rántom magamhoz, az erekcióm a felsőcombjához nyomom. – Nem úgy, ahogy téged akarlak.

Evie rám hunyorít, odahajolok és nyelvemmel megízlelem az ajkát. Az ajkai szétválnak, és felszisszen, amikor fogaim az alsó ajkába mélyesztem.

– Rohadt vöröshajú – kisiklik a szorításomból, megragadja a törölközőt, kioldja, és hagyja, hogy a földre hulljon. – Rohadt kurva – motyogja. Visszahúzom magamhoz és megint felvonom a szemöldököm. – Te kurvára nem vagy az övé – mondja. – Az enyém vagy. – Térdre esik és a meleg szájába veszi a farkam.

Megtámaszkodom a reggeliző pulton, ő pedig a combjaim hátulját szorítja. – Bassza meg, Evie. – A garatjáig nyeli be a farkam, és a faszba is, ez kurva jó.

– Ezra? – Ó, bassza meg. Mi a faszért engedtem be Jent ide? Ó, igen, hogy kiakasszam Evie-t. Keresztbe teszem a karom az előttem lévő pulton és lehajolok.

– Hé…

Evie erősebben szop, kezét le-fel mozgatja végig a farkamon. Fenébe. Küzdök, hogy a szemeim ne ugorjanak ki a helyükről.

– Hogy vagy amúgy?

Igazán? Most? Most akar csevegni? – Rendben. Én, aha. Jól vagyok. – A hangom elcsuklik, amikor Evie a körmeit finoman végighúzza a golyóimon. Becsukott szemmel a fejem előrebukik.

– Minden rendben? – kérdezi Jen.

– Ühüm.

– Az a lány a barátnőd? – a hangja megremeg, és Evie megáll egy pillanata. Ez a legrosszabb idő arra, hogy választ adjak, amikor az őrült nő fogai, akit szeretek dugni, milliméterekre van a farkamtól.

– Ööö, ez… – Evie nyelve a makkomhoz nyomódik és én összerándulok. – Komplikált – fuldoklom. A következő, amire emlékszem, hogy az ujja a segglyukamnak nyomódik. Összeszorítom a farpofáim, de mégis betolja az egyik ujját. Haragudnom kellene, de szent szar, a tökeim felrobbannak, és úgy értem, hogy tényleg felrobbanok a torkában.

Tenyeremmel a pultra csapok, és megköszörülöm a torkom, hogy leplezni próbáljam a nyögést. Sorozatosan rázkódik a testem, és ökölbe szorítom a kezem, mert Evie kurvára nem akar elengedni. 

– Biztos vagy benne, hogy jól vagy, Ezra? – kérdezi Jen. Amikor végre abbamarad az utórengés is, képes vagyok rá figyelni.

– Menned kellene. Felhívlak. – Evie újra a seggembe tolja az ujját és összerezzenek. – Vagy nem – köhintem.

– Ó, ööö… oké. – Jen fogja a táskáját és épp távozóban van, amikor tekintete balra esik. Egy nagyon önelégült Evie-re pillantok, aki épp akkor törli meg a szája sarkát és úgy néz Jenre, mint akit le akar szúrni. Jen szó nélkül elmegy.

Arccal Evie felé fordulok, aki úgy néz, mint egy kibaszott ma született bárány. A lábaim gyengék, és meg kell támaszkodnom a pulton. – A seggem? Komolyan?

Vállat von, majd megfordul és kisurran a konyhából. Követnem kellene őt, de a lábaim nem engedik.

– Néhány dolog kibaszottul szent, Evie – kiáltom utána. – Az egyik ilyen a férfi segglyuka!